A HÉT50

Vagy mégis jobb így, hogy „alakulásában“ állt elénk? Kétségtelen, hogy csak későbbi versei, kötetei dönthetik el, amelyektől ugyanazt várjuk, amit a kamaszversektől kaptunk; az egyszerűséget, a dísz-mögöttit. Ahol: „asztallá vedlik az asztal“, és ahol „üldögélünk a vers mögött“...

Egy ballada széljegyzetének ürügyén mondja el, hogy már béke van, de a háború szelleme még ott kísért a mezők felett, az emberek pedig elhatározzák, hogy a szélrózsa minden irányába útnak indított juhnyájakkal aknátlanítanak (áldozattal békítik ki a haragvó istent), miáltal is a juhok feláldozása megváltja az emberi életeket.

Történelmileg visszapillantva Marin Preda számára a fasizmus – a téboly – erkölcsi kérdés, s ez az erkölcsi hozzáállás, mely mentes minden moralizálástól, biztosítja számára az ésszerűséget, amivel idegesebb és babonásabb kor- és kartársai nem rendelkeznek.

A komplex jellegű geológiai mozgás által a kőzetekben (rétegekben) létrehozott törések, repedések lehetnek makroszkopikusok vagy kizárólag műszerekkel érzékelhetők. A mikrostruktúra vizsgálata és az abban rejlő törvényszerűségek felfedése egyáltalán nem öncélú folyamat...

Jogosan állapították meg Gauss életrajzírói, hogy a göttingai egyetemre nem annyira ismereteinek gyarapítása kedvéért iratkozott be, hanem inkább azért, hogy az egyetemi élet szabad légkörében zavartalanul folytathassa már a középiskola padjaiban elkezdett önálló kutatásait.

Bolyai Farkas azok közé a matematikusok közé tartozott, akik nem arra törekszenek, hogy új eredményekkel gazdagítsák tudományukat, hanem inkább arra helyezik a súlyt, hogy a már meglevő eredményeket szilárdabb alapra állítsák.

A matematikát még alig igénylő társadalom képe nélkül az úttörők, a Bolyai Farkasok hétköznapi hősiessége sem nyilvánvaló. A reménytelennek látszó ügy vállalása teszi hősiessé, ez a fajta vállalás az, ami erkölcsi üzenetként szól az utókorhoz.

Bolyai Farkas a korszerűség szintjén álló pedagógus volt. Nem ösztönös ráérzéssel, hanem tudatosan fogta föl és végezte pedagógusi tevékenységét. Egész életét átható, önmaga iránti szigorú igényessége e területen is jellemzi. „Tanítani kell, de jól tanítani – mindent...

Érthető, értékelő, ismertető, összehasonlító, folyamatokat érzékelő írásai irodalmunkról egy olyan gyakorlatot példáznak, amely a testvériséget mindenekelőtt a kölcsönös megismerés állandó folyamatának vallja.

Vajon ezért volt-e olyan mindent elsöprő sikere Shakespeare-nek? És nem is valami vígjátékának, hanem a Hamletnek! És a fiatal Balázs Samunak, aki címszereplőként fekete palástban koponyával a kezében állott a kivilágított színpadon, és a lélegzetfojtó csöndben szilárdan mondta Arany örökérvényű szövegét.