A HÉT50

Születésének 150. évfordulóján a jobbágyfelszabadítás és nemzeti szabadság rendíthetetlen bajnokát tiszteljük benne, az egyetemes emberi szabadság zászlóvivőjét, kinek emléke kitörölhetetlen maradt az egyszerű nép szívében.

Ádám Erzsébet estje ismét eszünkbe juttatta: van Marosvásárhelyen fóruma – s lehet új otthona – az előadóművészetnek. Közönsége is van, változatlanul. Csak támogatást kell nyújtani mindazoknak a tehetséges művészeknek, akik valóban megérdemlik ezt.

A klasszikus fizika teljesen tehetetlenül állt a mikroobjektumok világában uralkodó törvényszerűségekkel szemben. Nagy pontossággal irta le a makroszkopikus anyag fizikai viselkedését, de a mikrovilág leírásában elvesztette érvényét.

Talán Pascal az első, de mindenképp megelőzi Voltaire-t és Diderot-t, aki egy sokkal gazdagabb világegyetemre hivatkozott, mint amilyent a „tapintat” megengedett volna. Egy sokkal komplexebb valóságra, mint a szokásos emberi vízió.

ezt a három szubelemi téglát nevezték kvarkoknak. A szó angol eredetű, James Joyce egyik regényében a „Finnengan’s Wake”-ben a kocsmáros a delirium tremens mélyebb szintjéről időnként felmerül az érzéki világba és ekkor megszólal: „Three quarks for Master Mark!”…

"Azért írok ezekről, mert könyvedben fel-feltünedezik az is, aki én voltam egykor. Ezzel meglepetést szereztél, bevilágítottál személyes történetem mindenféle eleddig figyelembe nem vett zugolyaiba, s ezt megköszönöm neked."

Lessing, e „német Diderot”, öt évvel volt ifjabb Kantnál, aki mégis szinte negyedszázaddal élte túl, és e túlélés idején alapította meg a klasszikus német filozófiát, a „francia forradalom német elméletét” (Marx). Főműve életének legtermékenyebb évtizedét nyitotta meg.

Az irodalomtörténészek nagyjából megegyeznek abban, hogy Byron nem szerette lady Caroline-t, aki viszont találkozásuk után tizenkét évvel is azt írta róla: „Jobban szerettem, mint az erényt, jobban mint a vallást.”

Domokos Géza, aki negyedszázaddal, majdnem harminc évvel később írta filmre Ágnes és Matei történetét, érett fővel igen jól tudja, hogy a legtragikusabb – vagy legféltenivalóbb – hősök mindig azok, akik lehetséges tragédiákról mit sem tudnak.

A könyvet Jánosi János írta, egyetlen, szellemesen és gondolatgazdagon kimunkált esszét tartalmaz, amelyben a szerző a Jónás-mítosz változatainak, szétindázó irodalmi utóéletének filozófiai mélyrétegeit kísérli meg föltérképezni.