A HÉT50

Vannak nem szavakba: vonalakba, színekbe foglalt esszék, vannak hangokba foglalt mérlegelő, elmélkedő, kísérletező gondolatfutamok. A valóság művészi hangképe: zene. Az irodalom, a filozófia, a képzőművészet, a kultúra zenei hangképei: esszék.…

Valamire ez az elhibázott előszó is általánosító érvénnyel figyelmeztet: az irodalmi életben, a kritikában, a sajnálatosan ritka elvi eszmecserékben milyen nem kívánt bonyodalmakhoz vezethet a fogalmak tisztázatlansága, a felületesség, a „meg nem gondolt gondolat”.

A kísérlet mulaszthatatlan volt, mert a színpad nagyobb nyilvánosságot jelent, nagyobb lehetőséget mások életébe beleszólni, Illyés Gyula hát nem restellt dramaturgokkal tanácskozni és együtt kísérletezni, új és új színpadi műformákat tanulni.

Platón szerint az alkotó tevékenységben nincs semmi racionális, „lelkesedési állapot“, a lelki élet sötét erőinek vak játéka az. Arisztotelész viszont úgy véli, hogy az alkotáshoz a vele született természet mellett tanulás és hozzáértés is szükséges

Az elnyomatás afrikai formáit mi sohasem tapasztaltuk, s még a hajdan volt jobbágyi állapotokat is alig hasonlíthatjuk a gyarmati elnyomatásban élő, kizsákmányolt páriák társadalmi állapotához. Amit teljesen sajátossá alakít az apartheid, a fajvédelmi alapon működés végletes nacionalizmus.

Mihály király az utolsó pillanatban meghajlott a nép akarata előtt. „És íme, Lothar Rădăceanu miniszter elvtárs közli az utolsó pillanatban érkezett hírt, a dr. Petru Groza vezetésével széles demokratikus alapokra felépülő kormány megalakítását.

„Ugyanolyan hiábavaló siránkozni a múlt babonái felett, mint panaszkodni egy csúnya látványt nyújtó állványzat miatt, ha az szükséges egy szép épület felépítéséhez… Az ember hozta létre a babonákat és az elnyomás intézményeit éppúgy, ahogyan ő teremtette meg a tudományokat és a termelési eszközöket.

Az USA-beli National Academy of Sciences felhívást intézett a tudósokhoz, amelyben kéri, hogy időlegesen függesszék fel a „genetikai mérnökségi“ kutatásokat. Az érvelés: fennáll a veszély, hogy az emberiség olyan baktériumokkal fertőződjék meg, amelyek előre nem látható biológiai sajátságú hibrid DNS-molekulákat tartalmaznak.

És egyáltalán, miféle élet ez, amely annyi tragikumot zsúfolt magába, hogy hellyel-közzel már csak akasztófahumorral, SS-humorral, szögesdróthumorral, krematóriumhumorral lehet szólni róla? Vagy talán a világ volt ilyen? Hogy már küld is vissza az olasz lányhoz...

Önmagát adva saját műformáját is megteremti az emlékezés: a regénynek ad szervező, éltető elvet. Az emlékező Földes Mária visszavetíti magát 1960-as sétájába – ebbe sűrít mindent. Olyanszerűen, mint Lászlóffy Aladár regénye, mely egyetlen reális percbe sűrítetten esztendők történéseit meséli el...