Szilágyi András: Gyalogos emlékeimből II.

Cseppet sem kívánom a halált, de ha már muszáj jönnie, jöjjön észrevétlenül, álom vagy gyaloglás közben és úgy, hogy megmaradjanak bennem a vidékeim. És ezekkel a vidékekkel menjek át a másvilágra, melyeket szorgalmas gyaloglásokkal gyűjtöttem össze.

Gálfalvi Zsolt: Német elbeszélők – itt és most

A romániai német elbeszélők kötete amellett, hogy élményszerű közelbe hozza a mai hazai német irodalmat, érdekes olvasmány, amely ismételten jelzi, hogy egymást jobban megismerni nemcsak szükséges, hanem érdemes is.

Szász János: Nyelvi környezetvédelem

Ha okkal gondunk az ember környezetében megőrizni az egészségi-idegi egyensúlyát meghatározó természetet, éppoly gondunk kell hogy legyen nyelvi környezetében is megőrizni a gondolkodásának tisztaságát, folyamatosságát, árnyaltságát meghatározó nyelvi valóságot is.

Dankanits Ádám: Pedagógiai délkörök

A pedagógiai valóság azonban ott is nyugtalanító, ahol a mindennapi kenyér már nem alapgond. Az ember teremtette a tudományt, de úgy tűnik, a tudomány szigorú fegyelméhez az ember nehézkesen tud alkalmazkodni

Cs. Gyimesi Éva: A tudatformálás eszköze a nyelv

Ha a családban sok a könyv, szeretnek olvasgatni, a gyermeket sem kell biztatni erre. Mondanunk sem kell, hogy különösen elfoglalt szülők esetében jelent hasznos és viszonylag kényelmes megoldást a közvetett nevelésnek ez a módja.

Szilágyi András: Gyalogos emlékeimből

És én a parasztoktól megtudtam, hogy voltak jobb malmok és finomabb lisztadók Facset körül, de senki sem volt becsületesebb ennél a kék szemű, szelíd molnárnál, akinek nemcsak a mérlege, de szíve is a helyén volt, s akihez ezért szívesen eljöttek a kicsi falvak lakosai.

Szász János: A tények irodalma

Kacsó Sándor önéletrajzának második kötete egy klasszikus regénytípus sajátos változata: fejlődésregény. Szubjektív mozzanat, a Fogy a virág, gyűl az iszap cselekménye akkor indul, amikor én megszülettem, és fejlődésíve eszmeileg-erkölcsileg oda torkollik, ahová magam is eljutottam.

Szávai Géza: Művészet és élet egybejátszatása

Egy középszerű színész (ennek elsőszemélyes, elbeszélőtechnikával fodrozott-csipkézett monológja a regény) főszerepet kap egy társadalmi drámában, melyet hamisnak érez. Lelkiismeretfurdalásainak zuhatagja a főpróba előtti éjszakán árasztja el.