Szász János: Ezt olvastam (21)

Alyn szerint a franciák nem tudnak mit kezdeni a költővel, hiszen nem tudják, hová visz az útja: „az akadémiai bársonyszékbe vagy a kórházba”. E fura szerzet „művész, de nincs műterme, író, de nincsenek olvasói, színész, de színpad nélkül”.

Láng Gusztáv: A kritikus vallomása

„Egyik barátom dolgozószobájának az íróasztallal átellenes falán jelképes fényképcsoport függ: középen egy majomember rekonstruált képe, jobbra tőle Juliette Récamier angyali arca, balra tőle Anatole France tiszta pillantású arcképe."

Kozma Dezső: Mű, tények, valóság

Láng Gusztáv egy korszak embert (írót) formáló hatására helyezi a hangsúlyt, ugyanakkor – Sőni Pálhoz hasonlóan – a Marosi emlegette másik véglettel, az avantgarde-dal rokonítja, hozza összefüggésbe a dokumentumirodalmat.

Fischer István: Belső beszéd (Egy filmes feljegyzései)

A közölt gondolatmenet mintegy „ős-formájában", képszerű, imagisztikus formájában jut át a néző tudatába, és egyáltalán nem kötelező, hogy a néző „megértési folyamata" a szavakon, a fogalmakon keresztül a verbális megfogalmazás irányába haladjon.

Domokos Eszter: Sikertelen protekció

Ne tessék félreérteni, nem elírás a cím, nem „sikertelen produkciót“ akartam írni, ámbár azt is írhattam volna némi rosszindulattal, miután végignéztem a Csak egy telefon című magyar filmet. Ez a…

Salló Ervin: Szükséges-e a tudomány tudománya?

A tudomány társadalmi fontossága megkívánja a mélyreható elemzést. Erre vállalkozott J. D. Bernal, amikor jó harminc évvel ezelőtt megírta alapvető művét A tudomány társadalmi funkciója címen (The Social Function of Science, 1939)

Földes László: Újra újraértékelünk?

Földes László: Újra újraértékelünk?
S akkor az impresszionizmusról például az derül ki, hogy társadalmi indítékai szerint nem ellenforradalmár, hanem lázadó. Térdre kényszerült forradalmár, s mégis – korszakos jelentőségű lázadó.