A HÉT50

Tudjuk, mit jelentett irodalmunk fejlődésében Gaál Gábor Korunkja, a benne meghirdetett és érvényre, művészi szintre juttatott „valóságirodalom”. Nagy Istvánt köszönhetjük neki.

Egyszerű a tudományos vizsgálódás valamely területére vagy elméletére ráragasztani a „burzsoá áltudományosság" címkéjét. De milyen bonyolult és hosszadalmas behozni a lemaradást, ha később kiderül, hogy az a vizsgálódás mégsem volt burzsoá, még kevésbé áltudományos.

Csak ültem és csodálkoztam, kapkodtam a fejem. Aztán egy szép napon kiakasztottam szobám falára Einstein szomorú szemű arcképét és alája írtam egy idézetet. „Könnyebb szétrombolni egy atomot, mint egy előítéletet."

Az Antigoné-téma valamennyi más feldolgozásától eltérően, itt nem lép működésbe a megsértett erkölcsi törvény szophoklészi mechanizmusa, hogy bosszút álljon a zsarnokon; a történelmi tények erősebben kötik a szerzőt, mint a hagyomány.

A továbbiakban Bretter azon töpreng, hogy irodalmunk azért nem eléggé filozofikus, mert táptalaja jószerével az irodalmi nyelvben felszívódott ösztönös népi bölcsesség. No, de erre már zuhatagban jő az anti-népi bölcsesség...

A ragyogó Élő holttest egy soványka hetet ért meg a fővárosi műsorban, s még a Z se lett olyan tartós siker, mint vártuk volna, össze sem mérhető például a felmelegített Raj Kapur-filmmel, a Csavargóval, amely három hét alatt öt moziban egymilliót hozott.

A második felvonás szomorú mulatságát a Godot-ra várva híres fája alá komponálta a rendező, mert Strehler úgy merül le a „volt emberek" közé, hogy Gorkijjal, de profundis, mégis ellene mondjon Beckettnek.

Ha a hagyományos mezőgazdaság több ezer éves gyakorlata után ilyen meglepetések születtek, nyilvánvaló, hogy bármely szintetikus tápanyag csak hosszú – több évtizedes vagy éppen generációkon át tartó – ellenőrzés után engedhető be a táplálkozás fő áramába.

Valamilyen ártalmas babonaféle terjedt el, amely a fejtörőt egyoldalúan céltalannak tartja. Léha műfajnak, amely csak magazinban művelhető az aktuális furcsaságok között, legjobb esetben ifjúsági vagy gyermeklapokban.

Tehát: egy színház zenét rendelt nálam egy klasszikus vígjátékhoz. Megírtam. Bemutatták. De nem azt mutatták be, amit én írtam, hanem azt, amit más csinált abból, amit én írtam.