Valentyin Gagarin: Fivérem, Jurij 2.
Jura az ablakhoz ment. Valóban, a kerítésnél öregasszonyok álldogáltak – voltak vagy tizenöten. A hőség ellenére sem tették le sötét kendőiket, úgy álldogáltak ott botra támaszkodva, görnyedt háttal; a ház falára szögezték tekintetüket, s úgy tetszett, a fa nyomban elmozdul...