Bretter György: Ion Biberi újabb könyve

Ámulva süllyedünk az érvek mélyére, s ha ez egyszeriben mégsem sikerülne, akkor a szerző ajánlotta módszer szerint addig ismételjük, hogy „boldog vagyok”, „életművész vagyok”, míg valóban boldogok leszünk...

Miklós Jenő: A rák – harc és remény

A rák nem gyógyíthatatlan betegség. Egész sor rákot gyógyítanak. Figyelemre méltó a Burkitt-daganatnál az, hogy ki lehetett gyógyítani még oly előrehaladott stádiumban is, amikor a szakértők a lehetőséget is reménytelennek és őrültségnek vélték volna.

Szőcs István: Irodalomtörténeti preferenciák

Lászlóffynak van elég érdeme ahhoz, hogy szemébe mondhassuk: ez a regénye viszont gyenge. Többnyire zsurnalizmusokban tetéződő felületes ifjúsági regény. És ha esetleg ez az értékelés túl szigorú is, a Héphaisztosz még akkor sem több, mint Dáné Tibornak A Fáraó írnoka vagy a Tau-Ceti hívójele című könyvei.

Szász János: Ezt olvastam (41)

Az elméleti zavaron túl a tiltakozás indulata világos: a nyelvi klisék, sztereotípiák, az elszíntelenedés, a tömegkommunikációs eszközök révén terjedő nyelvi uniformizálódás tagadása, e tagadás abszolutizálása, s így végül is magának a nyelvnek a tagadása.

Szász János: Ezt olvastam (40)

Hegedűs Géza egy Kassákról szóló vitacikkében (Irodalomtörténet, 1971. 2. sz.) azt írja: „A 20. században semelyik nemzeti irodalom nem kapcsolódhatott szervesen az élő világirodalomba az avantgardizmus nélkül.”

Spaller Árpád: Személyiséglélektan és kultúra

A személyiséglélektan Freud, valamint közvetlen követői, Adler és Jung munkássága következtében túllép a lelki jelenségek introspektív tanulmányozási módszerén. Pavlovval kezdve bevezetik az extrospektív módszert, mely kiegészíti, teljesebbé teszi az előzőt...

Dankanits Ádám: A könyvek szeretete

Valami ehhez hasonlatost érzékel a Philobiblon olvasója Buryvel kapcsolatban is; abban, ahogyan nem fogadja el egy lehetséges sarkítás egyik oldalát sem, mert nem lesz életidegen könyvmoly, de könyvtelen életkirály sem

Dános Miklós: Dr. Kohn Hillel emlékére

Élete következetesen a forradalomnak áldozott élet volt. Harc kifele, lobogás a „dolgos jókedvű, tiszta időkértˮ és ugyanakkor örökös küzdelem befele, önmagával, hogy szellemileg, fizikailag helytállhasson – helyt is állt...