A HÉT50

A hölgyek egymásra néztek. Egyikük megszólalt: – Hogy hívták azt az urat? – Canaris, Canaris tengernagy – tettem hozzá nyomatékosan. A hölgy összeráncolta szemöldökét: – 1958 óta vagyok itt – közölte kissé mentegetőzve –, de sohasem hallottam róla…

Minden bűnügyi regény olvastán a sémától való eltávolodás érdekes tehát. Ezért és a műfaj nálunk import-volta miatt kétszeres érdeklődéssel olvastam hazai bűnügyi regényünket, Páskándi Géza Beavatkozását. Első pillanatra szokványos detektívregénynek tűnik...

Amerikai felmérések (Wilson, 1970) eredményei szerint a szárazföld kétszer termékenyebb, mint az óceán, legalább ha a biomassza össz-széntartalékát és az évi biomassza-termelés széntartalékát vesszük alapul. A szárazföld messzemenően legnagyobb biomassza-termelője az erdő.

Nem a mesék ellen küzdünk, hanem az ellen, ha belőlük csak az illúziót, illetve az illúzióhoz való idejétmúlt ragaszkodást olvassuk ki. Ragaszkodást a hithez a megismerés ellenében, a képzelgéshez a cselekvés ellenében, a bálványhoz az önálló, felelős személyiségvállalás ellenében, az ízléstelenséghez az ízlés ellenében.

Úgy érzem, kevés költői mű tükrözi olyan híven a koreszmék változásainak lázgörbéjét, és mert döntően epikus költészet, az eszmei változások mélyén munkáló társadalmi változásokat, mint a Horváth Istváné. Mindez pedig már meghaladja a recenzens lehetőségeit...

Hiszen a lágertársunknak, Fenyves Bélának kitűnő kezei vannak, és ő már operált az ukrán jégmezőkön és a dorosici kolhozistállóban, sőt klozettben is, és megmentett postást meg kicsi szord mozijegyszedőt és német litográfust és szegény tóramásolókat meg bádogosokat...

Csakugyan, talán legfigyelemreméltóbb újító kísérlete Ambrus Zoltánnak: az intellektuálisan fegyelmezett előadásmód s a mérlegelő műgondról árulkodó stílus. Az a fajta prózai nyelv, amely nemsokára Babits Mihály regényeinek lesz sajátja.

Az öröklődés ősi problémája: miért hasonlít a gyermek szüleihez, vagy miért nem mutatja azok egyes jellegzetes tulajdonságait – sajátosan emberi. A válasz az egész élővilágra általánosan érvényes öröklődési jelenségek, törvények ismeretében tudományosan megadható.

Pierre de Ronsard emlékezetét már nem kell ébresztgetni, szinte érthetetlennek tűnik azonban, hogyan feledkezhettek meg róla annyi ideig az utódok, miért merült feledésbe neve-műve, mígnem éppen a romantikusok újra felfedezték.

Vajon Gutenberg korszakos találmányának indítékai csupán a műszaki fejlődésben keresendők? Amint Dankanits művéből kitűnik: nyilván nem! Új korszak kezdődik a művelődéstörténetben – és az egyetemes történelemben – a XIV–XV. század fordulóján.