Dankanits Ádám: Piaget kapcsán közügyről

Neveléslélektani műveltségre a pedagógusnak annál nagyobb szüksége lenne, minél kisebb gyermekekkel foglalkozik, hiszen minél kisebb a gyermek, lelki mechanizmusa annál bonyolultabb, és ennek a mechanizmusnak az ismerete annál nagyobb jelentőségű is.

Marosi Barna: Az amerikai út

Székelykocsárdon a város deputációja várta, odahaza, az Alsó-vasút pályaudvaron „mindenki” jelen volt, aki „számított”. Szürke zakóban, kicsit fáradtan, de ruganyosan lépett ki a pullmankocsiból. Holbauer üdvözölte: „... Aggodalommal kísértünk messzi utadon, örömmel vártuk kedves leveleidet… Téged az óceán, minket a kétség hullámai dobáltak. Isten hozott!” (Antalffy Endre verset ír hozzá.) Teleki Samu gróf négyes fogatán robogott át „városán”, este pazar banketten ünnepelték.

Török István: Világhírű csillagász Kolozsvárott

Az 1760-as években Hell tudományos tekintélye oly nagy volt, hogy az osztrák udvar őt, a bécsi csillagvizsgáló igazgatóját és Sajnovics Jánost jelölte ki a Vénusz 1769-es átvonulásának megfigyelésére.

Oláh Ferenc: Anyanyelvről – felsőfokon

A kézikönyv első, húsz lapnyi fejezete általános nyelvészeti kérdéseket tárgyal, a második rész, a tulajdonképpeni nyelvtan a hagyományos hangtan, szótan, alaktan, mondattan sorrendben mutatja be a nyelvi jelenségeket. A két rész szervesen kapcsolódik egymáshoz.

Macalik Ernő: Zsargon és terminus technicus

Watsont, Cricket és a molekuláris genetika még egynéhány Nobel-díjasát vádolják nyelvi lezserséggel. Valóban sajátos nyelvet használnak, de az magas értékű, kifinomult humorral átitatott nyelv. Zsargonszerűség esetleg a tudományos népszerűsítő írásokban fordulhat elő.

Balázs Sándor: Hozzászólás bunda-ügyben

Az Ifjúmunkás főszerkesztője megállapítja: „az Ifjúmunkás erejéhez mérten ügyelni fog, hogy csökkentse a valóban kirívó, nyelvérzékünket bántó és rontó kifejezések számát”, s így megnyugodtam, jórészt elértem célomat, többek között ezért „csináltam az eszemet”.

Udvardy László: A város és a közlekedő ember

Az új és újjá alakuló városok jellegzetes lakója a „közlekedő ember” lesz. Akinek remélhetőleg nem lesznek közlekedési gondjai. Bármilyen koncepció, elképzelés, felfogás jegyében gondolkozik és dolgozik a városrendező, a közúti forgalomnak kellő fontosságot kell tulajdonítania.

Huszár Sándor: Embernek lenni – kényszerűség

És íme megérkeztem az Incidenshez, amely reális kényszerhelyzetbe állítja a mázsás pofonokat irigylő köznapi, nem pofozkodó, bokszmenedzser szempontból megítélve gyenge embert. Tehát magukat a kompenzáló utcagyerekeket is.