A HÉT50

Túlzás volna azt állítani, hogy a Fórum 1968-as regénypályázatára megszülettek azok a művek, melyek egyszerre minden hiányt pótolhatnak, de az is kétségtelen, hogy – a XIX. századi realista regényhagyománytól a legvakmerőbben eltérő formai megoldások ellenére – nem húzódnak már vissza a partikuláris személyiség szűkebb problémakörébe.

A legrégibb mass médium, a könyv, az újabb és legújabb mass médiumok társaságában, az ő látható és hallható szövegkörnyezetükben kell hogy utat törjön magának világviszonylatban a virtuális olvasók kilencven százaléka, a legfejlettebb országokban is a lehetséges olvasók jó ötven százaléka felé.

László Dezső lakásán találkoztam ott a temetés után Puskás Istvánnal újra. S tapasztaltam, hogy január elején írt cikkeim foglalkoztatják ám azokat is, akik ellen íródtak, bár úgy tesznek, mintha nem róluk volna szó. Pontosan úgy, ahogyan Füzi mondta volt. Úgy tett Puskás is.

Eszembe jutnak azok a csodálatos emberek, akiket naponta láttam itt: szerkesztőség, klub, otthon, olvasóterem, irodalmi és politikai viták rendkívüli színtere volt részükre a kávéház. Legtöbbje szép, szalagos koszorúk alatt, rezesbandával tért nyugovóra a házsongárdi gesztenyefák tövébe.

Mondanom sem kell, nagyon is egyetértettem az okos trafikossal. Arra valóban nem számíthattam, hogy a riport hatása alatt a kormány kevesebb tiszteletet érez majd a patriarcha iránt, s lemond kívánsága teljesítéséről...

Egyik tudomány területén sem olyan természetes az ismeretterjesztés műfaji és stíluskövetelményeinek számonkérése, mint éppen a nyelvtudományban. Ez a követelmény nyilvánvalóan ismét többletigényt jelez nyelvészeinkkel szemben.

Nem hinném, hogy mindez ne volna több puszta véletlennél vagy a filosz játékánál. Sőt, még azt is merném kockáztatni, hogy a törvény érvényesülése kizárólag remekművekben mutatható ki, ha nem is mindegyikben.

Sokkal érdekesebb Brunevác Sába egyéniségénél az, ami az író tudatában az események megelevenítése során alakja köré épül. Nagy István az az író, az az ember, aki közvetlen részese volt a közelmúlt és a jelen történelmét alakító eseményeknek – műve a történelemmel kínál találkát a mi számunkra is.

Vajha ilyen olvasókönyvet szidhatnánk, gondoltam magamban, tegnapig, amikor sikerült kézhez kerítenem a kolozsvári születésű, kisiskolásokhoz szóló új gyűjteményt, a Barangolás Meseországbant, amely nálunk, azt hiszem, először, szinte kizárólag irodalmat, írók alkotásait adja a gyermek kezébe

A Korunk és A Hét cikkei, valamint a Kriterion Korunk sorozatának könyvei a korszerű műveltség ismeretanyagának terjesztésével és az alkotó gondolkodás ösztönzésével nemzetiségi kultúránk belső arányosságának megteremtését segíthetik elő.