A HÉT50

Laikus körökben gyakran hall a matematikus ilyen kérdéseket: mivel is foglalkoztok? Általában a matematikát nem a tárgya, hanem az elvonatkoztatás mértéke és a logikus dedukció jellemzi.

Kétségtelenül káros teljesen kulcsra zárni az ajtót, és ugyanakkor veszélyes teljesen tárva-nyitva hagyni, de azok, akik fel akarják tárni és uralmuk alá akarják hajtani a természet titkait, mentesek e szélsőségektől.

Arról van szó elsősorban, hogy a romániaiság nem azért meghatározó igény a Romániában élő író számára, mert az itt él, hanem azért, ami ebből szervesen következik: hogy a Romániában élő író természetesen a romániai valóságot ismeri igazán, azt a közönséget és azt az olvasót, akinek és akiről ír.

Emlékirataiban így emlékszik vissza: „Megkértem Antoine Lumière-t, a Lumière-fivérek apját, adjon el számomra is egy gépet. Azzal utasított vissza, hogy ennek a divatnak hamarosan vége lesz, és addig ő akarja kiaknázni a belőle származó hasznot.”

A következő száz év alatt a székelyek szabadságának visszaígérése csalétek marad a fejedelmi székért harcoló viszálykodásokban, és a székelyek azt támogatják, aki megígéri ezt nekik. Az újabb lázongások és felkelések sorát nyitotta meg a segesvári országgyűlés intézkedése, és rányomta bélyegét a székely nép egész további életére.

Ezért is jutott az eszembe Bartók Béla, akinek emléke egyre kedvesebbé válik a románok számára. Már a könyv címe is Bartók egyik kolindagyűjtését idézi, azt, amelyiknek a szövegére a Cantata profanát írta.

Fischer Tajmanov és Larsen elleni páros mérkőzései elsöprő diadalaival, a világversenyeken kivívott hatalmas győzelmeivel, derűlátással tekinthet erre a legnagyobb próbatételére is.

Személyében adódott minden föltétel ahhoz, hogy a politika intézésében részt vállalhasson, ritka képességével nagy kaliberű polgári politikus lehetett volna. Története van annak is, hogy miért nem lesz az, maradva itthon, egész életét és energiáját városának szentelve.

Az antifasiszta népfront-gondolat megfogalmazása idején kezdte el a Korunk a hazai társadalmi valóság szociológiai igényű elemzését is. Gaál Gábor példamutató módszeressége és szerkesztői művészete e témakör tárgyalásában is megnyilvánult.

Salamon Ernő és Sényi László kapcsolatában a biográfiai érdekességen túl van valami rendhagyó. Az irodalmi barátságok történetében szinte példátlan, hogy két ilyen végletesen különböző, világnézetére gőgösen büszke ember ennyire beengedte volna az életébe a más oldalról jövőt.