A HÉT50

De mindez csak irodalom, mert a mi bolygónkon (itt a Földön) még milliárd és milliárd évekig van értelmes dolgunk: szabadság, egészség – és ki tudná megmondani, mi mindenre van még szüksége minden embertársunknak! Mekkora tudományos, fantasztikus föladat.

Az oroszlán egyáltalán nem nagylelkű, hanem egyszerűen buta. Amikor üldözőbe veszi a zsákmányt, csekély szellemi képességét a döntő ugrásra kell összpontosítania. Ha elvéti az ugrást, annyira megzavarodik, hogy teljesen elfelejti, mit is akart tulajdonképpen. Ezalatt a gazella persze elinal.

Amikor ősszel a báró szarvasra vadászott, Rózsa Sándor foglyul ejtette. Pénzét elvette, aztán a nyergét szögekkel mindenütt átüttette, a bárót magát a nyergéhez köttette, egyenest a kiálló szögekre. Így emelték a lovára, jól odasóztak a lónak, s az terhével hazavágtatott.

Münchhausen báró „ügyességén”, aki a saját hajánál fogva rántotta ki magát a szakadékból, éppen a helyzet lehetetlensége miatt mosolygunk, de a gyerek sem hiszi, hogy ilyesmi előfordulhat. Pedig az említett napon Londonban valami ehhez hasonló történt...

A pupilla domborzata, formája, alapszíne, helyzete, szélének rajzolata, az írisz és az írisz széle lehetővé teszik az alany „terenumának“, hajlamainak felfedezését. Kicsi, sötét, tört borsszerű foltocskák például az iridológusok szerint a szervezetben lejátszódó rákos folyamatra utalhatnak

A József Attila után fellépett haladó költőgárda egyik legkiválóbb tagja. Harmincnégy éves, tanár és esszéíró. Verseit javarészt a Nyugat, a Magyar Csillag és a Népszava közölte. Hat önálló kötete jelent meg, közte legutóbb egy nagysikerű műfordítás-antológia...

A Sirató lázas, önvallomásos hangja azonos legtöbb regényének, de mindenekelőtt a Mezítlábnak hangjával; a már öregedő író megrendítő férfiassággal, az elhivatottak és az egyszerű emberségüket megőrző emberek nagyságával néz farkasszemet e patakzó bőséggel áradó monológban a halállal.

Kikérdeztek részletesen az italról. Miből készül és hogyan. Lerajzoltatták a hargasmagú szilva formáját is. Szórakozottan válaszolgattam, mindegyre a szomszédság dolga járt az eszembe. Vajon nálunk is így volt? És az idők folyamán elvesztettünk valamit az emberi teljességből?

Középtermetű, barna bőrű, gyors kezű, határozott fogású, de hirtelen indulatba jövő mester volt. Úgy rendelkezett, akár egy generális, szemmértéke tökéletes, hajszálnyi hibát sem tűrt el. Vassal, fával úgy tudott bánni, mint senki a mesterek közül...

Most olvasom az új Brassói Lapok hasábjain, hogy Bartók Béla 1924. október 16-án az említett díszteremben hangversenyezett. Műsorán – saját szerzeményein kívül – Beethoven, Scarlatti és Debussy szerepelt. A közönség viharosan ünnepelte.