A HÉT50

Krimit szimatolok. A fiút kitették túlnan , s tán nem is dolgozik, csak a szüleit hintáztatja? S közben valahol – De hol? És honnan veszi a pénzt félhavonta? Az anyjának becsülettel elszámol… Bandába keveredett? Jó volna elkapni a „tettest“.

Éppen tegnap olvastam ugyanis, hogy új csillagot fedeztek fel a Sagita csillagképben. A tudományos esemény hőse egy japán könyvtáros, műkedvelő csillagász. Természetesen nem szerepel semmiféle, a tudósokat nyilvántartó jegyzéken, ő és sokan mások csak úgy mellékesen zseniálisak

Mint egyetlen valamirevaló író, Heltai sem fordított szolgaian; átdolgozta forrásait, vagyis „alkalmazta” a megismert új gondolatokat. S éppen ebben van eredetisége nemcsak Heltainak, de valamennyi kelet-európai irodalomnak.

Sok az utalás az erdélyiekkel, Báthori Zsigmonddal közösen folytatott törökellenes harcokra. A történelmi kútfők között gyakran szerepelnek Istvánffy Miklós és Bethlen Farkas latin nyelvű munkái, az erdélyi táj költői leírása...

A fikció eltűnésével eltűnik a „quod erat demonstrandum“-kicsengés is: a hangsúly magára a fájdalmasan felsejlő emlékre esik, és nem a benne rejlő tanulságra. Pontosabban: az emlék, a felidézett szituáció, a művészi megmunkálás révén jelentőséggel telítődik.

Ez szó szerint így jelent meg egyik kiadónk (nyomtatott és könyvalakban közölt) tervében: „Mikszáth Kálmán esete Tóth Marival“. Ami régi félreértést oszlatott el és végre-valahára tisztára mosta szemünkben az alaptalanul gyanúsított Noszty-fiút.

A líceumisták körében az olvasmányok mennyiségét illetően is differenciálódás megy végbe; a nagyvárosi osztályokban kis növekedést, a kisvárosiakban csökkenést tapasztaltunk az általános iskolai átlaghoz képest.

A rettenetes körforgásnak a fókuszában (amikor csak a műkedvelők voltak nyugodtak, s a legpróbáltabb művészek is úgy izgultak, mint soha színrelépés előtt), mondom, ott ült a számtalan mikrofon között, a főfő mikrofon előtt a szerencsétlen (mert mit írjak mást?) rendező.

Mindössze harmincöt éves volt. Radnóti Miklós, miként Fábry Zoltán a költőről írott esszéjében nevezte, a költészet vértanúja volt. Mártírsorsa beteljesülésének utolsó stációit kísérelte meg – ismert és eddig ismeretlen dokumentumok alapján – újból bejárni szabálytalan riportunk.