A környezetszennyezés és alakulása
A környezetszennyeződés problémája komolyan foglalkoztatja nemcsak a szakembereket és a nagyközönséget, hanem a különböző országok kormányait és a nemzetközi szervezeteket is (ENSZ, Egészségügyi Világszervezet, Meteorológiai Világszervezet). Mind gyakoribbak a különböző szinteken szervezett nemzetközi összejövetelek – ilyen volt például a múlt év júniusában, az ENSZ égisze alatt tartott stockholmi nemzetközi környezetvédelmi konferencia A Róma klub által kezdeményezett A növekedés határai című tanulmány (lásd A hét II. évf 26. és 37. számát), elemezve a világ fejlődési lehetőségeit, öt olyan alapvető tényezőt sorol fel, amelyek az emberiség fejlődése szempontjából döntő jelentőségűek, s ezek között – a népességszaporulat, az élelmiszertermelés, az ásványi kincsek kiaknázása és az ipari termelés mellett – szerepel a környezetszennyezés is.
Ma már közismert dolog, hogy a nagy ipari központok levegőjét erősen szennyezi a por és a toxikus gázok jelenléte. Azt is megszoktuk, hogy egy-egy nagy iparváros alatt a folyók vize erősen szennyezett. De miért fenyegeti ez az emberiségnek mint egésznek a fejlődését? Miért van szüksége a környezetvédelemnek nemzetközi összefogásra? Indokolt-e az az intenzív érdeklődés, amit a kérdés iránt tanúsítanak vagy csak vaklármáról van szó?
A légkör- és vízszennyeződés mindenekelőtt helyi probléma. Egy cementgyár pora elsősorban a közvetlen környékre káros. De a szennyező források számának és a szennyezés intenzitásának a növekedésével kimutathatóvá vált az atmoszféra és a hidroszféra általános elszennyeződése is.
CSÖKKEN A FÖLD HŐMÉRSÉKLETE
Az átlagos hőmérsékletet mindenekelőtt a földfelszínre érkező napsugárzás határozza meg. Ennek hatására a talaj környezetéhez képest felmelegszik, s mint ilyen, maga is hősugárzóvá válik, ami hőveszteséget eredményez. Az átlaghőmérsékletet ez a két – ellentétes irányú – folyamat alakítja ki. A föld által kisugárzott hőenergia mennyisége nagymértékben függ a levegő széndioxid-tartalmától. A széndioxid változatlanul átengedi a napból érkező rövidhullámú sugarakat, tehát a sugárzással a föld felszínére érkező hőenergia mennyiségét nem befolyásolja, ezzel szemben elnyeli, illetve visszaveri a föld által kibocsátott hosszúhullámú hősugarakat, ami által csökkenti a föld hőveszteségét. Üvegházban élünk tehát, amelynek „üvegfedele” széndioxidból készült.
A földfelszínre érkező hőmennyiségre ennél is nagyobb hatással van a levegő portartalma. A levegőben lebegő apró porszemek visszaverik, illetve elnyelik a napenergia egy részét, csökkentve ezáltal a föld átlagos hőmérsékletét.
Kétségtelenül igazolt tény, hogy az utóbbi évtizedekben a légkörben növekedett mind a széndioxidnak, mind pedig a pornak a mennyisége.V. M. Goldschmidt, a modern geokémia egyik megteremtője, már századunk negyedik évtizedében arra a következtetésre jutott, hogy az élő szervezetek légzése és az égés által termelt, valamint a vulkáni gázokkal a felszínre kerülő széndioxid együttes mennyisége nagyobb, mint a növényi asszimiláció és a szén tartalmú kőzetképződés által megkötött széndioxid, s ez a különbség a légkör széndioxid tartalmának fokozatos növekedéséhez vezet. A széndioxid-növekedés legfőbb oka a nagymérvű iparosodás és technikai fejlődés, ami mind több és több tüzelőanyag (szén, kőolaj, földgáz) elégetését igényli. A légkör széndioxid-tartalmának növekedését az utóbbi száz évben az alábbi táblázat szemlélteti:
A LEVEGŐ SZÉNDIOXID-TARTALMA TÉRFOGATSZÁZALÉKBAN (Év / Széndioxid-tartalom)
1866–1901: 0,0292
1909–1912: 0.0303
1932–1935: 0.0321
1970: 0,0340
Az ezredfordulóra várható érték: 0,0370.
A levegő portartalmát illetően nem jobb a helyzet. A portartalom növekedése olyan helyeken is kimutatható, amelyek távol vannak minden szennyező forrástól. A tengerszint felett 2000 m magasan elhelyezett Mount Wilson Csillagászati Obszervatórium munkatársai megállapították, hogy az utóbbi 50 évben jelentősen megnőtt a légköri extinkció (a csillagokból érkező fény vesztesége).
Hogy milyen káros hatásai lehetnek a széndioxid-, illetve a porkoncentráció növekedésének, arra vonatkozóan csak becslésekkel lehet szolgálni. Ezek szerint, ha a széndioxid-tartalom a jelenlegi ütemben növekszik, a jövőben 1-7 C fokkal emelheti a föld átlagos hőmérsékletét, ami – egyebek között – a sarki jégtömegek elolvadásához, az óceánok vízszintjének növekedéséhez és jelentős szárazföldi területek elöntéséhez vezethet. Ami a portartalom-növekedés hatását illeti, ha a porkoncentráció a jelenlegi érték 10–20-szorosára növekedne, ez az átlagos hőmérsékletet 10 C fokkal csökkentené, ami egy új jégkorszak bekövetkeztét jelentené.
A Föld középhőmérséklete 1880-tól fokozatosan növekedett 1940-ig (a növekedés mintegy 0,6 C fokot tett ki), azóta lassan csökkent a csökkenés 1970-ig 0,3 C fok), a változások tehát nem túlságosan jelentősek. Ennek egyik oka az lehet, hogy az átlaghőmérsékletet meghatározó két fontos tényező – a széndioxid-tartalom és a porkoncentráció növekedése – kölcsönösen közömbösíti egymás hatását.
A föld átlaghőmérsékletének változása mindenképpen lassú folyamat: lényegesebb változás csak évtizedek alatt következhet be. Nem kell tehát például attól tartanunk, hogy egyik napról a másikra beköszönt a jégkorszak. Tudatában kell lennünk azonban annak, hogy a széndioxid- és porszennyezés jelenlegi mértéke hosszabb távon igenis befolyásolhatja bolygónk hőmérsékletét, és a jövő nemzedékek számára katasztrofális következményekkel járhat.
A Meteorológiai Világszervezet éppen ezért vette tervbe egy nemzetközi állomáshálózat kialakítását, amelynek feladata a hőmérséklet, a széndioxid- és portartalom mérése lenne. Az állomásokat a jégmezőkön, a tundrán, az óceánon, Alaszka északi részén, a Hawaii-szigeteken, Új-Zélandon és az Antarktisz térségében állítanák fel, tehát olyan zónákban, amelyek mentesek a közvetlen helyi szennyezésektől.
VESZÉLYBEN ÓZONPAJZSUNK
A sztratoszféra ózontartalma nagy jelentőségű a földi élet szempontjából, ugyanis az ózon elnyeli azokat az ultraibolya sugarakat, amelyek az élő szervezetekre károsak. A szuperszonikus repülőgépek megjelenésével és elterjedésével a sztratoszférában csökkenni fog az ózonkoncentráció, s ezzel az eddig visszatartott ultraibolya sugarak szabad utat nyernek.
Lindberg repülőgépe 1927-ben a New York–Párizs távon 1700 liter benzint fogyasztott, a második világháború utáni utasszállító gépek 18 000 liter, míg a jelenleg használatosak 60 000 liter üzemanyagot fogyasztanak. Az üzemanyag-fogyasztással arányosan nő a keletkező égéstermékek (vízgőz, széndioxid, szénmonoxid, korom) mennyisége. A jelenlegi légi közlekedés mégsem jelentős szennyező forrás, mert a légkör legalsó részében, a troposzférában zajlik le, ahol a szennyező anyagok koncentrációja a légmozgás következtében felhígul, majd pedig az eső „kimossa” azokat a légkörből.
Más a helyzet a szuperszonikus utasszállitókkal. Ezek – amellett, hogy jelentős szennyezőforrások (óránként 30 000 liter üzemanyagot égetnek el) – főleg azért veszélyesek, mert a sztratoszférában repülnek, ahol nincsenek függőleges légmozgások, sem esőzések; így a szennyező anyagok hosszú időn át megmaradnak, sőt felhalmozódnak.
A legnagyobb veszélyt a vízgőzszennyezés képezi, mert ez a sztratoszférában olyan kémiai folyamatokat indít meg, amelyek az ózon egy részét elbontják. A sztratoszféra vízgőztartalmának csupán pár százalékos növekedése miatt – ami a tervezett szuperszonikus repülőgépek forgalomba helyezésével néhány év alatt bekövetkezhet – az eddig visszatartott ultraibolya sugarak egy része eléri a földfelszínt, s ez jelentősen megnöveli majd a sugárzás okozta bőrrák-esetek számát.
DDT MINDENÜTT
A modern vegyipar számos olyan terméket bocsátott tömegfogyasztásra, ami – ellentétben az élő világ szolgáltatta szerves anyagokkal – rendkívül stabil és csak évtizedek alatt bomlik el. Ezeknek a termékeknek egy része toxikus, károsítja az élő szervezeteket. Ilyen anyag a közismert rovarirtószer, a DDT is.
Ezt a helyzetet jellemezte Desmond King-Hele, a brit űrkutatási intézet tudósa a következőképpen: „A halhatatlanság valahol a következő sarkon lehet már, jelenleg azonban úgy látszik, inkább megöljük magunkat, annyira bepiszkítjuk környezetünket. Az utóbbi ötven év nagy orvosi eredményei ellenére a fehér férfi átlagos életkora az Egyesült Államokban mindössze egy évvel hosszabb, mint 1920-ban volt. S ma már arra sem jó, hogy a kannibálok megegyék, mert húsa a szennyezett élelmiszerekből származó DDT-vel mérgezett.”
A környezetszennyeződés egyetemes jellegét rendkívül beszédesen szemléltetik azok a vizsgálatok, amelyek kimutatták a DDT jelenlétét olyan vidékeken is, ahol nem is alkalmazzák. DDT-t mutattak ki az alaszkai eszkimók (3,0 mg/kg) és a kenyai négerek (4,6 mg/kg) szervezetében, a fókák és bálnák tejében (1,6 mg/kg), az antarktiszi pingvinek és az afrikai őserdőben élő cerkófmajmok szervezetében.
NEM ISMER ORSZÁGHATÁROKAT
A környezetszennyeződés napjainkban olyan méreteket ölt, hogy már nem csak mint helyi tünet jelentkezik; egyes szennyezési indikátorok már az atmoszféra és a hidroszféra egészének szennyezését jelzik. A globális szennyezések még nem tekinthetők jelentőseknek, de a feltárt folyamatok arra utalnak, hogy ha nem teszünk lépéseket a környezet védelmében, néhány évtizeden belül az atmoszféra es a hidroszféra szennyeződésének súlyos kihatásai lehetnek az egész emberiség életére, Minthogy a környezet egészének a szennyezéséről van szó, a hatásos védekezés csak nemzetközi összefogással érhető el. Ez az álláspont tükröződött az ENSZ stockholmi környezetvédelmi konferenciáján is, amely egy 100 millió dolláros nemzetközi környezetvédelmi alap megteremtését és környezetvédelmi ENSZ-titkárság létesítését javasolta. Erre a szervre hárul majd a feladat. hogy összehangolja a föld minden országának környezetvédelmi tevékenységét.
Megjelent A Hét IV. évfolyama 12. számában, 1973. március 23-án.