Jó is, hogy ennyire elhúzódott a házelnök-választás, mert legalább megtanultuk hogyan kell kormányozni – hangoztatta még pénteken a republikánus Kevin McCarthy, aki végül szombatra virradóra a tizenötödik szavazási forduló után vehette át a házelnöki kalapácsot. Remélhetőleg ironizált, ha ugyanis tényleg így gondolja, akkor nagy bajban van az Egyesült Államok, sőt az egész világ is.
A négynapos, Amerikában 1860 óta példátlan politikai dráma azon túl, hogy nevetségessé tette a Republikánus Pártot, ki is szolgáltatta a képviselőházi többséget adó frakcióját a szélsőjobboldali szabadság kaukusz szeszélyeinek. McCarthy kedden még azt hangoztatta, hogy semmit sem fog engedni a zúgolódó radikálisoknak. Nagy mellénnyel vágott neki a csatának, hogy aztán diadalittasan, de kényszerzubbonyban keveredjen ki abból. Mindenben engedett ellenzőinek, hagyta, hogy egy hangos kisebbség túszul ejtse őt és az egész frakciót.
Márpedig a szabadság kaukusz nem racionalitásról és önmérsékeltéről híres. A csoport költségvetési szigort követelő fanatikusok gittegylete, legalábbis most a demokrata kormányzat idején. Donald Trump ciklusa alatt tagjai elnézőbbnek bizonyultak az állami költekezésekkel összefüggésben, akkor mindössze az elnök elleni vizsgálatokon spóroltak volna.
Summa summárum McCarthynak úgy kell táncolnia, ahogyan a szabadság kaukusz fütyül. Ha annak tagjai államcsőddel akarják kizsarolni Joe Biden elnöktől a kisebb büdzsét vagy más engedményeket, akkor az őrültek házelnökeként neki ezt a felelőtlen irányvonalat kell követnie. A költségvetési felelősség jegyében hajlandónak kell lennie arra, hogy amerikaiak milliónak jólétét és a világgazdaság stabilitását tegye kockára, abban bízva, hogy a Biden-kormányzat felelősségteljesebb lesz, és a globális pénzügyi armageddont elkerülendő az utolsó pillanatban félrerántja a kormányt.
McCarthy egyetlen alternatívája, hogy a demokrata képviselőkkel köt kompromisszumot a kritikus költségvetési kérdésekben, ám jelenlegi politikai klímában ez végül ugyanúgy a bukásához vezetne.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. január 10-én.
A szerkesztő megjegyzése
Erdélyi sajtónkban felette ritkán fordul elő a ‘kaukusz’ szó. Talán nem szégyen, hogy megmagyarázzuk, mert magunk sem nagyon találkoztunk vele (de különben is)… Az Index.hu egyik régi, másfél évtizedes bejegyzése segítségével:
Kaukusz. Kaukuszt mondunk, mert ugyan mondhatnánk pártválasztmányi- vagy frakciószavazást is, de akkor hülyeségeket beszélnénk. A ~ szó az angol nyelvben valóban jelent frakciót és pártválasztmányt, és lám, ezekre a szavakra van is magyar szavunk. Arra azonban, amire a következő hónapokban leginkább használni fogják/juk, nincs. Maradjunk tehát annál, hogy ~.
Miről is beszélünk? Arról a sajátos, még a telepes/indián múltban gyökerező gyakorlatról, amikor az amerikai tagállamok polgárai nem holmi titkos, dobozba cetlit dobáló módon, hanem nyíltan, az érveket ütköztetve, egymást győzködve döntenek a mindannyiukat érintő ügyekről. Nézzük példaként a legismertebb ~t, az Iowait. Iowában kétévente van ~. Ezek közül minden második érdekes, amikor egyebek mellett arról is dönthetnek a békés kukoricatermesztők, hogy ki képviselje preferált pártjukat az esedékes elnökválasztáson novemberben.
A ~ nem a jellemző formája a jelöltválasztásnak, a republikánusok 44, a demokraták 42 államban előválasztást, primaryt tartanak. A fennmaradó 6/8 államban és 7 amerikai fennhatóságú területen tartanak ~t. ezek szabályai államonként és pártonként változóak, de a lényeg minden esetben az, hogy a választók a választás céljából egy helyiségben gyűlnek össze, ahol nyílt vita után hoznak döntést – a döntéshozatal, főleg a republikánusoknál, már folyhat klasszikus cédulás szavazós formában, Iowában például a republikánus választók üres papírra saját kezűleg írják rá választottjuk nevét.
A ~-on a szavazók delegáltakat választanak, akik aztán további gyűléseken választják meg az elnökjelöltekről döntő jelölőgyűlésekre a küldötteket. A küldötteknek lehet kötött, vagy szabad mandátuma is. A jelölőgyűléseken az első szavazási körben a mandátumuknak megfelelően kell szavazniuk. Amennyiben az első körben nem sikerül jelöltet választani, a delegáltak felszabadulnak, és saját belátásuk szerint támogathatják bármelyik jelölt elnökjelöltté választását.