Világszerte veszélyben van a demokrácia – kongatta meg a vészharangot Joe Biden amerikai elnök a múlt heti demokráciacsúcson, de ez hazánkban nem vert különösebb visszhangot. A virtuális találkozó, amelyre az EU-ból kizárólag Magyarországot nem hívták meg, nem késztetett önvizsgálatra minket. Az Orbán-kormány megint kitalált valami kifogást, baráti médiája csak gúnyolódott az eseményen, a független sajtó és az ellenzék pedig mindössze odáig jutott, hogy a kormány szégyenének minősítette vendéglistáról való lemaradást. Holott lenne min gondolkodni.
A magyar demokrácia nem a Fidesz 2010 óta tartó kétharmados túlhatalma és nem is a 2006-os őszödi beszéd vagy a rendőri túlkapások miatt indult el a lejtőn, hanem valamikor a rendszerváltás környékén. Ezért mi, magyarok is hibásak vagyunk, mert – miután a szocializmus rabláncait leráztunk magukról – hiú ábrándokat tápláltunk egy kapitalista utópiáról. Elhittük, hogy elérkezett a történelem vége, és vártuk a happy endet. Nem használtuk ki újonnan szerzett demokratikus jogainkat, nem szervezkedtünk, nem tüntettünk, nem hallattuk a hangunkat eléggé. S még ennél is nagyobb baj, hogy nem hallgattuk meg egymást. Parttalan ideológiai vitákat vívtunk ahelyett, hogy a jó és tisztességes kormányzást vártuk volna el mindenkori vezetőinktől. Hajlandóak voltunk elfogadni a részrehajló tájékoztatást, hagytuk félrevezetni magunkat, ellenséget látni honfitársainkban.
Mindez a mi bűnünk, a politikai elit legfeljebb gátlástalanul kihasználta a kínálkozó lehetőséget, és tovább ásta az árkokat. A legügyesebb kétségtelenül Orbán Viktor volt, akinek sikerült odáig silányítania a magyar politikát, hogy most abban bízhat, a pénz- és gumicsontosztás elég lehet az újraválasztásához. Fizetett talpnyalók segítik ebben, akik büszkék a korrupciós botrányba keveredett Völner Pál lemondására, hőbörögnek a kamu-Anonymus-videókon, kiforgatják az ellenzéki politikusok szavait. Terelnek és indulatokat szítanak, nehogy tudatosuljon a magyarokban, hogy az elbaltázott járványkezelés miatt már 36 ezer honfitársunk halálát gyászolhatjuk, s hogy az elszabadult infláció mennyi magyar karácsonyát keseríti meg, és hogy a tanárok még mindig kevesebbet keresnek, mint egy átlagos bolti eladó.
Akárhogy is látjuk hazánk politikai berendezkedését, az biztos, hogy demokratikus megújulásra szorulunk. Problémáink nem egyediek, a demokráciacsúcson számos vezető elismerte, hogy a társadalmi megosztottság náluk is komoly gondokat okoz. De nem várhatunk arra, hogy a Nyugat majd helyreállítja a demokrácia tekintélyét és ez kisegít minket. A magyar demokráciát nekünk kell megjavítani, az elmaradt meghívó csorbáját nekünk kell kiköszörülni.
Szerencsénkre közeleg a választás, de ikszelni nem lesz elég. Kormányváltás esetén az ellenzéki összefogás szavazóinak meg kell követelniük a kompetens és feddhetetlen kormányzást. Ha pedig marad a Fidesz, akkor a kormánypárti szimpatizánsoknak kell belátniuk, hogy a valódi hazafi a legjobbat várja el a vezetőitől.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2021. december 13-án.