Hszi Csin-ping, Kína king / vágtat vonatán / hadd látom, mennyit ér / Hongkong tartomány… – Arany Jánost kínpadra vonva így mesélhetnénk el a kínai elnök látogatását az egykori brit gyarmatra. A vizit apropóját a város Kínához való visszacsatolásának 25. évfordulója, illetve a kommunista párt új helytartójának, John Lee kormányzónak a beiktatása szolgáltatta. Hszi Csin-ping azonban azért is útra kelhetett, hogy szemügyre vegye az erővel rendre s csendre fenyített felségterületét, éppen ahogyan a költeményben Eduárd király.
A középkori Angliához képest a kommunista Kína kevésbé kegyetlen módszerekkel operált: Hongkongot nem öntözték meg a pártos honfivérrel, mindössze tömlöcbe vetették vagy külföldre üldözték engedetlen polgárait. Az igazmondó bárdoknak sem kellett lángsírba menniük, elég volt nekik letenni a lantot, néhány kirívó esetben pedig felvenni a rabláncot. Az eredmény viszont ugyanaz – egy leigázott tartomány, hol az istenadta nép éljenez, hallgat vagy megbűnhődik. A zsarnokság természete mit sem változott Eduárd király ideje óta, de maguké az akarnokoké sem.
A pekingi rezsimben láthatóan mély nyomot hagyott annak a kétmilliós tömegnek a képe, mely demokráciát, autonómiát és igazságot követelt Hongkong utcáin 2019-ben. Azóta mindent elkövettek, hogy ennek töredéke se vonulhasson fel a városban. Az önkény fokozása viszont nem nyugtatta meg őket, még mindig rettegnek attól, hogy a legkisebb szikra is lángra lobbanthatja az emberek szabadság után vágyódó szívét.
Sokatmondó, hogy szinte csak az utolsó pillanatban merték megerősíteni Hszi Csin-ping kétnapos vizitjének tényét, ahogyan az is beszédes, hogy a kínai elnök nem Hongkongban, hanem a közeli Szencsenben töltötte a köztes éjszakát. Még tán az sem kizárt, hogy korunk legerősebb zsarnokát éppúgy lázálmok gyötrik, mint a versbéli királyt.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. július 4-én.
