Amikor 1991-ben Václav Havel, Lech Walesa és Antall József aláírta a visegrádi együttműködés alapjául szolgáló visegrádi nyilatkozatot, hitet tettek egyebek mellett a totalitárius rendszer felszámolása, a demokrácia védelme mellett. Mára az akkor megfogalmazott célok egy része megváltozott, hiszen a visegrádi együttműködés államai csatlakoztak a NATO-hoz, illetve az Európai Unióhoz. De az EU-hoz hasonlóan ezen államok együttműködése is a demokratikus alapértékek tiszteletben tartásán alapul.
Papíron legalábbis. Mert Vladimír Meciar egykori szlovák miniszterelnök a legkevésbé sem volt demokrata, és későbbi követője, Robert Fico is a nacionalizmus szításával, a szlovákok megosztásával vált népszerűvé. Aztán a 2010-es években beköszöntött a visegrádi „újhullám”, amikor éppen az illiberalizmus, Brüsszel bírálata jelentett kohéziót ezen államok számára. Tehát egy olyan eszmerendszert képviseltek, amely szembe megy az alapító atyák törekvéseivel.
Most azonban Magyarország magára maradt a visegrádi államok között. Figyelemre méltó, hogy Prágában tavaly októberben megbukott Andrej Babis kormányfő, aki több tekintetben próbálta másolni az Orbán-kormányt, főleg a Brüsszel elleni kampányt illetően. Már a cseh parlamenti választás előtt megjövendöltük, hogy 180 fokos fordulat várható a cseh külpolitikában, és ez így is történt. Petr Fiala kabinetjének megváltoztak a prioritásai, a visegrádi együttműködés messze nem játszik olyan fontos szerepet, mint korábban.
Ennek pedig azért van kiemelt jelentősége, mert július eleje óta Csehország tölti be az EU soros elnöki tisztségét, tehát Brüsszel is odafigyel arra, amit a prágai politikai elit mond. Márpedig a mostani cseh vezetést kifejezetten irritálja, ha egy lapon emlegetik a többi visegrádi állammal. Amint Markéta Pekarová Adamová, a képviselőház elnöke rámutatott, Magyarország elszigetelődött a visegrádi államok között amiatt, mert teljesen máshogy tekint az ukrajnai háborúra; de Prága amúgy sem akar közösködni az illiberális országokkal.
Szlovákia kicsit más, politikai szempontból sosem volt egyszerű helyzetben északi szomszédunk: ahogy a patinás Denník N napilap rámutatott, mindig Kelet és Nyugat között sodródott, de a háború alatt kétségtelenül közelebb került a Nyugathoz. Így már csak ezért sem akarja, hogy Magyarországgal együtt emlegessék. Lengyelország helyzete pedig speciális. Példamutatóan segíti Ukrajnát, így a háború kezdete óta külpolitikai szempontból nagyon eltávolodott Budapesttől. Ugyanakkor a jogállamiságot illetően még nem oszlatta el Brüsszel kételyeit, így e tekintetben szüksége van a magyar kormány szövetségére.
Sajnos nem állíthatjuk, hogy a többi visegrádi országban teljesen megszilárdult volna a demokrácia és lecsengett a populizmus. Andrej Babis jövőre elnökként térhet vissza, Szlovákiában bizonytalan a kormány helyzete, Varsóban pedig nem múlt el a veszélye annak, hogy az ország még inkább jobbra fordul. De ezekben az országokban már felfedezhető az európaiság eszmeisége, amit egyre nehezebb lesz kiirtani.
