Orbán Viktor mindig győzni ment az Európai Parlamentbe. Így volt ez 2013-ban, 2015-ben és 2018-ban is. Akkoriban minden bírálatról azt állította: azok, akik kétségbe vonják kormánya politikáját, az antidemokratikus intézkedéseket, „Magyarországot támadják”. Saját magát a brüsszeli elit elleni szabadságharcosnak állította be.
Szerdai, az uniós parlament előtt elmondott felszólalása azonban – amelyben a magyar soros elnökség prioritásait kellett volna elmondania – bizonyította, mára mennyire megváltozott a helyzet akár az ukrajnai háború, akár a magyarországi belpolitikai események miatt. Nemhogy nem foglalta el Brüsszelt, az EU-ban is csak egy harcias törpe kisebbséget képvisel. Mára lehullt a lepel, a kormányfő „patriotizmusa”, „szabadságvágya” csak mások megtévesztését szolgáló eszköz: Orbán Balázsnak az egész világot bejárt kijelentése nyomán a Fidesz 1956-hoz való viszonyulása is megkérdőjeleződik. Erről pedig láthatóan az EP-ben is jól tudtak.
A politikai tér változását a kormányfő mintha nem érzékelte volna. A saját mantráit ismételgette az EP előtt az illegális bevándorlástól az EU hanyatlásán át az uniós zöldpolitika „veszélyeiig”. Orbán azonban ma már nem éri el a várt hatást. Sokan megmosolyogják: az a magyar kormányfő osztogat tanácsokat a versenyképességről, aki súlyos gazdasági válságba sodorta országát és önös érdekből nem engedi be a hazája gazdasága számára elengedhetetlen uniós támogatásokat?
Az a miniszterelnök beszél az illegális migráció kapcsán olyan veszélyekről, mint a nők elleni erőszakos cselekmények számának növekedése vagy a homofóbia elharapózása, akinek a kormánya nem volt hajlandó aláírni az isztambuli egyezményt, s amely összemossa a melegeket a pedofilokkal?
Orbán Brüsszel elleni kirohanásának most nem ő maga volt a főszereplője, hanem azok, akik rámutattak: milyen álságos a magyar kormány politikája. Ursula von der Leyen az egyik legjobb beszédét mondta azóta, hogy ő az Európai Bizottság elnöke: megsemmisítő ítéletet mondott Orbán rendszeréről. Megemlítette: „egyesek” nem Vlagyimir Putyin bűnének tekintik az orosz agressziót, hanem Ukrajna szabadságvágyát okolják a háborúért. „Akkor a magyarok voltak felelősek 56-ért?” – tette fel a költői kérdést. Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke azt hangoztatta, Orbán „békemissziója” éppen csak meghosszabbítja a háborút. A többi frakció vezetője is felkészülten értékelte Orbán „programját”.
A magyar kormányfő ezután „pártpolitikai intifádáról” beszélt. Személyeskedő válasza, a többiek hazugsággal való megvádolása – nekitámadt Von der Leyennek és Webernek is –, méltatlan volt egy miniszterelnökhöz. Kiesett a szerepéből, dühödt, autokrata vezetőként viselkedett. Balszerencséjére azonban Magyar Péter csak ezután szólalt fel. A Tisza párt elnöke hosszasan sorolta: számos mutatóban mennyire leszakadt Magyarország az EU-ban a Fidesz kormányzása alatt, és azzal zárta mondandóját a miniszterelnök felé fordulva, hogy „vége van”.
Strasbourgban nem csak egy kis „csihi-puhi” volt: a magyar kormányfő néhány megsemmisítő jobbegyenest kapott. Közeleg az utolsó menet; hamarosan tényleg vége lesz.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. október 9-én.
