A focimeccseken megszokhattuk már: a játékosok a szájuk elé teszik a kezüket, hogy véletlenül se derüljön ki, mit mondanak a pályán. Senki se tudhassa meg, éppen mondjuk a bírót szidják-e. Most nagy szükség lenne a szájról olvasókra, hiszen különösen érdekes lenne megtudni, miről beszélt Orbán Viktor az ukrán elnöknek az Európai Tanács csúcstalálkozóján, amikor hirtelen odapattant Volodimir Zelenszkijhez. A magyar kormányfő valamit nagy gesztusokkal magyarázott. Akkor még valószínűleg nem jutott el hozzá a rossz hír, miszerint Jaroslaw Kaczynski pártja, a Jog és Igazságosság (PiS) marad az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) képviselőcsoportjában, nem csatlakozik Orbánék lassan formálódó „békepárti” európai parlamenti frakciójához, miközben a PiS képviselőinek „bekebelezése” lett volna a legnagobb fegyvertény a Fidesz számára.
Talán Orbán a „no war” angol szavakat ismételgette Zelenszkijnek? Reméljük nem, hiszen ezzel arra akarta volna rávenni az ukrán elnököt: hazája adja meg magát az agresszornak. Esetleg arról cseréltek eszmét, hogy a magyar kormány mennyire kiáll a kárpátaljai magyar kisebbség mellett? Lehet, bár az valahogy kimarad a magyar propagandából, hogy a magyar kisebbség sem akar egy Oroszország által irányított rezsimben élni.
Zelenszkij feszülten figyelt, időnként bólogatott, megbizonyosodhattunk arról: még ma is kiváló színészi képességekkel rendelkezik. Testtartását és gesztusait figyelve azonban az lehetett az érzésünk: nem hisz beszélgetőpartnerének, hiszen pontosan tudja róla, hogy bármikor hátba döfné. Mit is várhatna olyasvalakitől, aki Magyarország miniszterelnökeként számos alkalommal Ukrajna esküdt ellenségének érdekeit védte az európai porondon?
A soros elnökség során a magyar kormánynak el kellene játszania, hogy Európát védelmezi. Fél évig azonban nem könnyű folyamatosan színészkedni.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. június 29-én.
