Két év alatt két olyan országban zajlott le lázadás egy szélsőjobboldali csőcselék részéről a demokratikus intézmények ellen, amelyek a világ legnagyobb demokráciái közé tartoznak: Brazíliában és az Egyesült Államokban. Trump szelleme máig kísért, de vajon ez lesz-e a jövő, hogy újabb országokban próbálkoznak államcsínyt megkísérelni a radikális szélsőjobboldaliak?
A jobboldali populizmus szakadásának lehetünk tanúi. A trumpista, illetve a Bolsonaróhoz hű szélsőségektől egyre inkább elhatárolódik a centrum felé elmozdult európai jobboldali populisták nagy része. Giorgia Meloni olasz kormányfő például nem sokkal a brazil „lázadás” megkezdése után megosztotta a Twitteren külügyminisztere, Antonio Tajani bejegyzését, aki aggodalmát fejezte ki a demokratikus intézményekkel szembeni akció miatt. A Meloni-féle európai szárny a Bolsonaro-hívek által gyűlölt hatalmi elit részévé kíván válni, nem kívánják felrúgni a demokratikus játékszabályokat.
A trumpista szárny viszont a magyar modellt tartja mintának. A demokratikus berendezkedést akarja felszámolni, és egy olyan rendszert kialakítani, amiben a másként gondolkodóknak nincs helye. Ez a politika a társadalom tagjai egy részének kirekesztésén nyugszik.
Jair Bolsonaro ugyan négy évig brazil elnök volt, mégis elhitette híveivel azt, hogy ő is szemben áll a gyűlölt establishmenttel, amely – a szélsőséges radikálisok szerint – minden demokratikus intézményt magában foglal, a parlamentet és a legfelsőbb bíróságot is. Ezért is volt igaza Luiz Inácio Lula da Silva elnöknek, amikor fasisztáknak és terroristáknak bélyegezte a „forradalmárokat”.
Hogy azonban Bolsonaro és köre mennyire része a hatalmi elitnek, jelzi: sok vállalkozó is támogathatta a puccskísérletet, például azok, akik az Amazonas esőerdejének további pusztításában érdekeltek. Ez is azt bizonyítja: a Bolsonaro-féle ideológia alapja merő hazugság.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. január 11-én.
