Évtizedek óta nem volt példa ilyen átmeneti helyzetre az Európai Unióban. Angela Merkel kancellársága idején egyfajta kegyelmi állapotban volt az EU: a válságokat őrá bízták, ő pedig meg is oldotta. Merkel után azonban vákuum keletkezett, az Uniónak nincs igazi vezéregyénisége. Bár az is lehet, hogy ma már Merkel nimbusza sem lenne a régi, mivel túl sok engedményt tett Vlagyimir Putyinnak.
Emmanuel Macron szívesen irányítaná az Uniót, őt azonban sok politikus nemigen fogadja el, túl futurisztikusnak tartják az EU reformját érintő elképzeléseit. Olaf Scholz német kancellár viszont érezhetően ódzkodik attól, hogy az Unió ügyeivel is foglalkozzon. Pedig minden korábbinál nagyobb szükség lenne arra, hogy valaki levezényelje az EU reformját, mert a háború árnyékában elfogadott uniós szankciók megmutatják a jelenlegi döntéshozatal korlátait, az egyhangú szavazások kivitelezhetetlenségét.
Alapvető intézményi változásokra van szükség az EU bővítése miatt is, ami különösen időszerűvé vált a háborúval, hiszen három olyan állam kopogtatna Európa kapuján – Ukrajna mellett Moldova és Grúzia -, amelyek korábban az orosz érdekszférához tartoztak. Hogyan lehetne felvenni olyan államokat (s ez a csatlakozásra váró nyugat-balkániakra is igaz), amelyek még semmilyen szempontból nem elég érettek, hogy az európai család tagjai legyenek, de nem szabad hagyni, hogy a Kreml felfalja őket?
Erre vetette fel Macron, illetve Enrico Letta, az olasz balközép Demokrata Párt elnöke, valamint lapunkban megjelent cikkében Soros György is azt a megoldást, amely szerint a tagokat olyan országok vennék körül, amelyek osztják az EU értékrendjét, illetve csatlakozni kívánnak. Érdekes javaslat, de sok körülötte a kérdőjel. Letta ugyan azt is meghatározta, mely témákat ölelné fel a közös értékrend, de kétségeink lehetnek afelől, hogy akár a csatlakozni kívánó nyugat-balkáni államok, akár Ukrajna beérné egy „lefokozott” tagsággal. Mindenesetre a semminél jobb lenne ez a megoldás, mert az EU egyik kötelessége uniós perspektívát adni ezeknek az államoknak.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. június 1-jén.
