Kínában sokat adnak az évfordulókra. Hszi Csin-ping azért is érkezett Magyarországra, hogy így emlékezzen meg a magyar-kínai diplomáciai kapcsolatok felvételének 75. évfordulójáról. A két ország viszonya a 60-as években fagyosabbá vált, miután elhidegült egymástól Moszkva és Peking, de elnézve miniszterelnökünket, aki utcai harcos mivoltát félretéve, esdeklő mosollyal az arcán tekintett Hszire, megnyugodhatunk: újra minden a legnagyobb rendben. Pedig Orbánnak nem volt könnyű dolga, hiszen előtte Vučić fogadta a kínai államfőt, s a szerb elnök feladta a leckét: oly látványosan körbeudvarolta vendégét, hogy azt felülmúlni tényleg nem lehet. Az újbelgrádi Szerb Palota elé ezreket vezényeltek a köszöntésére, így lelkesen mutathatta Hszinek, micsoda szeretetnek örvend hazájában. Arról persze nem ejtett szót, hogy a Szerbiába édesgetett kínai vállalatok milyen környezeti károkat okoztak országának.
A kínai akkugyárak súlyos veszélyeiről persze itthon is hallgattak, s nehezen értelmezhető stratégiai partnerséget kötöttek: egy ugyanilyen elnevezésű megállapodás született Szerbia és Kína között is. Bár Budapesten elhangzott, hogy soha ilyen jók nem voltak a magyar-kínai kapcsolatok, Hszi még a hazája zászlaját lelkesen lengető kínai álcivilek tömeges budapesti jelenléte ellenére sem volt maradéktalanul elégedett, mert miközben Szerbia olcsóbban és sokkal gyorsabban építi a rejtélyes pénzügyi hátterű Budapest-Belgrád vasútvonal rá eső szakaszát, itthon a munkálatok nem épp a Peking által elvárt ütemben haladnak. S Kína nem arról híres, hogy a hitelt csak úgy önzetlenül folyósítaná. Bőségesen megkéri az árát. Tudna erről mesélni a világban egy sor ország, például Pakisztán vagy Montenegró, amelyek eladósodtak Pekinggel szemben az Új selyemút program keretében, ezért több beruházás kapcsán szabad kezet kellett adniuk az országnak.
Elnézve az egyre tarthatatlanabb költségvetési hiányt, ez a veszély már Magyarországot is fenyegeti. Itthon azonban csak az a lényeg, hogy jöjjön a pénz, fizessünk azért később bármekkora árat is. A 2026-os választásig valahogy bizonyítani kell, megvagyunk az EU-s támogatások nélkül is, mert hogy addig jottányit sem engedünk a jogállamiság kérdésében Brüsszelnek, az biztos.
A térség más országaiban döbbenten szemlélik a magyar kormány nem éppen EU-konform Kína-politikáját. Bár a 2010-es években Varsó és Prága kapcsolatai is fellendültek Pekinggel, a háború óta visszaesés tapasztalható: számukra elfogadhatatlan, hogy Kína segíti Oroszország Ukrajna elleni agresszióját.
Hszi budapesti sajtótájékoztatóján elhangzott: szorosabbra akarja vonni a viszonyt a Kínai Kommunista Párt és a Fidesz között. Itthon más sem mond a propaganda, mint hogy a Fideszen kívül minden párt baloldali, s a baloldal nemzetáruló. A kínai kommunisták nem baloldaliak? A kínai elnök látogatásával azt akarta bizonyítani a kormány: mi az ördöggel is cimborálunk, csak hogy Brüsszelt ellenségnek állítsuk be. Bár sokszor már elbizonytalanodunk: nem váltunk mi magunk ördögökké?
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. május 11-én.
