Valósággal sokkolónak nevezhető, hogy Vlagyimir Putyin Kim Dzsong Un észak-koreai vezetővel egyfajta hadiipari megállapodásra készül jövő hétre tervezett találkozójukon. Phejnan nagymennyiségű lőszerrel rendelkezik, amire most nagy szükségük van az oroszoknak az ukrajnai fronton. Phenjan cserében fontos technológiai támogatást kaphat Moszkvától nukleáris programjának fejlesztéséhez. A háború befejezése ezzel még távolabb került.
Kína ilyen látványosan sosem fogja támogatni Moszkvát, hiszen nem érdekelt egy erős Oroszország létrejöttében. Peking ráadásul egyre súlyosabb válságba kerül, aminek a világgazdaságra nézve is beláthatatlan következményei lehetnek.
A világjárvány utáni kínai fellendülés okozta eufória rövid életű volt. A kínai növekedés fő hajtóereje, az ingatlanpiac krízisbe került: az árak zuhannak, a vezető helyi ingatlanfejlesztő pedig a csőd szélén áll. A gyenge megrendelések következtében az export is csökken. A belföldi fogyasztás nem ugrott meg és a külföldi cégek számára is egyre kevésbé vonzó terep Kína, mert a rezsim egyre nehezebb helyzetbe hozza a nyugati befektetőket.
Kína esete mutatja, mennyire veszélyes az, ha a politikai érdekek felülírják a gazdaságiakat. A visszaesést ugyanis az ország elsősorban saját magának köszönheti. A kínai csoda vége nem az amerikai szankcióknak, hanem Hszi Csin-ping politikai és stratégiai fordulatának köszönhető, amellyel visszatért a maoizmushoz és a személyi kultuszhoz. Az ideológia jelentősége Kínában mindent felülír, miközben az ország egyre agresszívabban fitogtatja erejét a Dél-kínai-tengeren. A kommunista párt átvette az irányítást a társadalom felett, beleértve az üzleti szférát is. Ennek nyomán az állami tulajdonban lévő vállalatok elsőbbséget élveznek a magánszektorral szemben, ami az innováció leállását eredményezte.
A nyugati demokráciákkal való konfrontációnak és annak is szerepe van a válságban, hogy Peking stratégiai partnerséget kötött Oroszországgal. A Kínából származó amerikai import az év első felében 25%-kal csökkent. Híszi Csin-ping súlyos károkat okozott azzal, hogy az Egyesült Államokat nevezte meg ellenségként. Felrobbantotta ugyanis a globalizációt, amely biztos környezetet adott Kína felemelkedéséhez.
A kínai gazdaság kapcsán negyven dicsőséges évről beszéltek, Hszi Csin-ping azonban lerombolta azokat az alapokat, amelyekre a gyarapodás épült. Ennek lényege: a hatalom nem akadályozza a magánszektort, ha ennek szereplői nem kérdőjelezik meg a kommunista párt hatalmi monopóliumát.
A pekingi vezetés a válság láttán is elutasít minden ösztönző intézkedést, illetve az ingatlanszektor szerkezetátalakítására irányuló tervet. Ehelyett az ideológiai nevelésre koncentrál és a stagnáló gazdaságtól való figyelmet nacionalista szólamokkal és Tajvan fenyegetésével próbálja elterelni. Ám számos nemzetközi példa bizonyítja, hogy ez hosszabb távon öngyilkos stratégia.
Miközben az orosz energiahordozókról nagyrészt le tudott csatlakozni a Nyugat, Kínát továbbra sem tudja megkerülni. A világ gazdaságára ezért sokkal nagyobb veszélyt jelentenek a kínai fejlemények, mint a háború.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. szeptember 8-án.
