Magyar Péter továbbviszi az Orbán-korszak egyik legkülönösebb migrációs örökségét, ami miatt naponta egymillió eurót veszít az ország. Pedig a szigorú határvédelem és az uniós jog betartása között nincs feloldhatatlan ellentét.

Múlt héten derült ki, hogy a kormány december 31-ig meghosszabbítja a „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet”. Ez önmagában is különös döntés. A konstrukció 2015-ben, a menekültválság csúcspontján született, azóta félévente meghosszabbították. Most, tizenegy évvel később már nehéz megmagyarázni, miben is áll a válsághelyzet.

Még furcsább, hogy a Tisza-kormány közben épp arról tárgyal Brüsszellel, miként lehetne megszabadulni a Magyarországra kiszabott napi egymillió eurós büntetéstől. Az Európai Unió Bírósága 2024-ben azért rótta ki az egyszeri 200 millió eurós és az azóta naponta egymillióval növekvő pénzbírságot, mert Magyarország nem hajtott végre egy 2020-as, a menedékkérőkkel kapcsolatos ítéletet. Augusztus végére a teljes összeg elérte az egymilliárd eurót, és ennek túlnyomó részét Brüsszel már le is vonta a Magyarországnak járó kifizetésekből.

A politikai kommunikációban azonban tovább él az Orbán-kormány régi mondata: azért büntetnek bennünket, mert megvédjük Európa határát. 

Ez jól hangzik, csak éppen nem igaz. Az uniós bíróság nem a déli határzár megszüntetését követelte, és nem azt írta elő, hogy Magyarország ellenőrzés nélkül engedjen be bárkit. A kifogásolt szabályok az eljárásról szólnak.

Magyarországnak lehetővé kell tennie, hogy valaki ténylegesen menedékkérelmet nyújthasson be, és ehhez ne kelljen előbb egy külföldi magyar nagykövetségen szándéknyilatkozatot tennie. Biztosítani kell, hogy az elutasított kérelmező a jogorvoslat idején az uniós szabályok szerint maradhasson az országban. Az illegálisan itt tartózkodókat pedig nem lehet egyedi eljárás és jogorvoslat nélkül egyszerűen áttessékelni a határ túloldalára.

E feltételek közül egyik sem jelenti azt, hogy le kell bontani a déli határzárat. A miniszterelnök akár minden reggel végigjárhatja a kerítést Röszkétől Hercegszántóig, és naponta elmondhatja, hogy illegális bevándorló nem juthat be Magyarországra. Ettől még a menedékjogi és visszatérési eljárásokat hozzá lehet igazítani az uniós joghoz.

Ráadásul június óta már az új uniós migrációs paktum szabályai alkalmazandók. Ez elvileg érvet adhat Budapest kezébe ahhoz, hogy kérje a bírság felülvizsgálatát. Ehhez azonban előbb a magyar félnek meg kellene szüntetnie azokat a szabályokat, amelyek miatt a büntetés ketyeg. Mégis, a kormány az egyik legfontosabbat most újabb hónapokra meghosszabbította.

A helyzet politikailag meglehetősen kényelmetlen. Magyar Péter pontosan tudja, milyen hatásos fegyver lehet a Fidesz kezében a migráció. Ha engedékenynek látszik, másnap tele lenne vele a fideszes propaganda. Csakhogy kormányon már nem indokolt attól tartani, mit mond majd az ellenzék: az ország pénzéről kell dönteni.

Napi egymillió euró nagyjából 364 millió forint. 

Ennyibe kerül huszonnégy óránként az, hogy a kabinet egy olyan jogi örökséghez ragaszkodik, amelynek fenntartása nem szükséges a szigorú határvédelemhez. Lehet kemény migrációs politikát folytatni jogszerűen is. Ha ezt más uniós államok meg tudják tenni, Magyarországnak sem kellene választania a biztonság és a jog között.

A Tisza-kormány most éppen azt kockáztatja, hogy Orbán Viktor politikai csapdájában marad: átveszi a retorikát, a rendkívüli szabályokat, majd Brüsszeltől várja, hogy tüntesse el a következményeket. Pedig az első lépést Budapestnek kellene megtennie. Meg kell szüntetni mindazt, ami jogsértő, és megtartani azt, ami valóban a határt védi.

Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2026. szeptember 9-én.