Európa egyes országaiban az emberek mintha burokban élnének. Történhet bármiféle igazságtalanság, tombolhat a korrupció, mintha nem lenne olyan jogtalanság, amely már elérné az emberek ingerküszöbét és belátnák azt, csak statiszták egy piszkos játszmában. Szlovákia volt az ellenpélda: az ország polgárai 2018, Jan Kuciak oknyomozó újságíró meggyilkolása nyomán ébredtek rá arra, hogy az ország korrupt oligarchák kezében van, akiknek Robert Fico és körei asszisztálnak. A rezsim távozni kényszerült, ám Fico visszatérése a történtek ellenére sem zárható ki.
Szerbiában a közelmúltban két olyan tömeggyilkosság történt, ami önvizsgálatra kellene, hogy késztesse a társadalmat: egyik alkalommal egy gyermek lőtte le hidegvérrel osztálytársait. Ez azt jelzi, valami nincs rendjén. Szerbia nem nézett szembe a milosevici éra bűneivel, sőt, Aleksandar Vucic alatt a kormányzat épp a néhai jugoszláv elnök stratégiáját követi: áldozatnak tünteti fel magát és hősként ünnepli azokat, akik erőszakra képesek.
A tömeggyilkosságok után Vucic elrendelte a fegyverek begyűjtését. Ezt már azonban évekkel korábban meg kellett volna tenni, hiszen a világon egy főre számítva itt az egyik legmagasabb a magánkézben lévő lőfegyverek száma. Az intézkedés elengedhetetlen ugyan, de még nem jelent gyógyírt a társadalom súlyos problémájára.
Vucic kormányzata úgy tesz, mintha semmi köze sem lenne ahhoz, hogy az erőszak már ilyen tragikus méreteket ölt, sőt egészen váratlan következtetést vont le a történtekből. Ana Brnabic miniszterelnök például a véleménynyilvánítás túlzott szabadságában látja az okokat, Branko Ruzic volt oktatási miniszter pedig a nyugati életstílust ostorozta. Utóbbit e kijelentéséért éles bírálatokkal illették és távozott is a tárca éléről, de a vezetés más tisztségviselői a legcsekélyebb önkritikára sem hajlandóak és csak rossz vagy még rosszabb választ adnak. Miután múlt hétfőn mintegy 50 ezren tüntettek Belgrádban és más városokban az erőszak ellen, Vucic lekicsinylően azt mondta, csak kilencezren lehettek a főváros utcáin. A számháború ezzel azonban nem ér véget, május 26-ra az elnök tömeggyűlést szervez, aminek egyetlen oka van: megmutatni, hogy ő több embert tud mozgósítani, mint az ellenzék.
Embereket toborozni valóban tud Vucic, bizonyára buszokon tömegeket irányítanak majd a fővárosba a Szerb Haladó párt illetékesei, de arra nem volt például képes az elnök, hogy elmenjen a Vladislav Ribnikar iskolába, ahol diákok sorát mészárolták le és megemlékezzen az áldozatokról. Ez azonban félig-meddig beismerése is annak, hogy a mostani viszonyok kialakulásában neki is volt szerepe: a hatalom bűnöző klánok szolgáltatásait veszi igénybe, hogy megfélemlítsék a kormány ellenfeleit, leveszik a korrupciós ügyekről azokat az ügyészeket, akik lelkiismeretesen végzik a munkájukat. Hogy Szerbiában mennyire egy embertől függ minden, egy 2016-os eset is jelzi: Vucic elrendelte egy utcasor illegális lebontását. Az országban nincs kontroll, az önkény uralkodik.
Pár tízezren tüntetnek ugyan, de semmi sem változik. Térségünkben visszaköszön a régi kor igazsága: ne szólj szám, nem fáj fejem.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. május 15-én.
