Petőfi Sándor Nemzeti dalának egyik legtöbbször idézett sora: „Lemossuk a gyalázatot!” Mostanság különösen időszerűnek érezhetjük a költő szavait. Politikai vezetőink abból indulnak ki, tetteiknek nem lesz semmi következménye, bármilyen galádságot megtehetnek. A kétharmad őket védi, jogi következményekkel nem kell számolniuk.
Itthon valóban nem. Európa azonban máshogy működik. A politikai önhittség gesztusai, amelyek itthon legalább kétmillió emberhez még csak el sem jutnak, komoly visszhangra találnak. Az a gyalázatos kép például, amikor a fideszes képviselők ülve maradtak, amikor az ellenzéki képviselők állva emlékeztek a Putyin-rezsim által meggyilkolt ellenzékire, Alekszej Navalnijra, többet mond minden szónál.
Ezeknek az intermezzóknak azonban igen súlyos következményei lehetnek. A kormány nagyívű, világméretű politikai vízióit felvázoló főideológusai képtelenek európai módon gondolkodni, nem érzékelik, mit is jelent az európai értékrend. Hiába mondja Orbán Viktor azt, hogy a Fidesz a következő Európai Parlamentben a Giorgia Meloni által fémjelzett Európai Konzervatívok és Reformisták frakciójához akar csatlakozni, ez egyrészt nem tőle függ, másrészt az elmúlt napok történései nyomán végleg bezárulhatnak az ECR kapui a magyar kormánypárt előtt. Az olasz kormányfő, aki egyben az ECR elnöke is, nem szívesen látna pártcsaládjában egy olyan politikai erőt, amely egy zsarnokkal és rendszerével szemben bátran fellépő, a sorsát vállaló orosz ellenzékinek sem képes megadni a kellő tiszteletet. Már egy radikális jobboldali csoportosulásban sem lehet helye egy olyan pártnak, amelynek miniszterelnöke a visegrádi csúcson nem hajlandó háborús bűnösnek nevezni Putyint.
A hétfői történések előtt az ECR három pártja jelezte, nem akarja látni a Fideszt a reformistáknál. Közéjük tartozik Petr Fiala cseh kormányfő pártja, az ODS, melynek EP-képviselői a rossz hangulatú V4 csúcs és Orbán prágai kijelentései után végképp hallani sem akarnak arról, hogy egy pártcsaládba kerüljenek a magyar politikai erő képviselőivel. Így várhatóan a Fidesz maradék esélye is elillan arra, hogy a leendő Európai Bizottságban bármiféle szava legyen. A következő EP-ben minden maradhat a régiben.
Ám ez csak az egyik következmény. A másik, hogy a második félévben esedékes magyar soros uniós elnökség jelentőségét az EU irányítói igyekeznek a lehető legcsekélyebbre csökkenteni. Mindent elmond arról, miként tekintenek Brüsszelben a magyar elnökségre, hogy Charles Michel, az Európai Tanács elnöke nemrégiben, nyilvánvalóan nem kis külső nyomásra, meggondolta magát és decemberig, tehát a következő tanácsi elnök megválasztásáig az ET elnöke marad, elkerülve, hogy átmenetileg a tisztséget Orbán Viktor töltse be.
A magyar kormány nyilván nagy reményekkel tekint az elnökség elébe arra gondolva, hogy majd „mi rendeljük a zenét”. Ám a muzsika hamisan szól majd, hiszen semmi beleszólása nem lesz a kabinetnek Európa ügyeinek irányításába azon felül, hogy esetleg néhány miniszteri találkozót Budapesten rendeznek meg. Európa nem felejt, a külpolitika gyalázatait nem lesz könnyű lemosni.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. március 1-jén.