Két fontos fejlemény is történt a napokban, amelyek némi támpontot adnak, merre haladhat az Európai Unió a júniusi EP-választás után, milyen szerepet játszhat a Fidesz és Orbán Viktor a jövő Európájában. Újabb mandátumbecslést tett közzé az Europe Elects portálja a következő uniós parlament összetételére, illetve Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, a legnagyobb pártcsalád, az Európai Néppárt (EPP) listavezetője meghatározta, kivel nem hajlandó összefogni a következő uniós testületben.
Ami a mandátumbecslést illeti, nagy elmozdulások nincsenek a néhány héttel korábbi felméréshez képest, az EPP biztosan vezet, a szociáldemokraták őrzik második helyüket, valamit javított a Giorgia Meloni által fémjelzett populista Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR), a Baloldal és a liberálisok, némileg rontottak a Zöldek.
Mindeközben von der Leyen deklarálta: egy jövőbeni európai szintű koalíciónak nem lehet tagja az Identitás és Demokrácia (ID) szélsőjobboldali frakció, amelynek több tagpártja oroszbarát, és egyes képviselőiről feltételezhető: Moszkvától kaptak pénzt.
Bár eddig sem volt kétséges, hogy a két populista pártcsalád, az ID és az ECR nem alakítanak egy frakciót az EP-választás után, ezt legfeljebb Matteo Salvini, vagy a Fidesz sugallta, de a bizottsági elnök kijelentése még nagyobb súlyt adott ennek. Von der Leyen azonban nem zárta ki az együttműködést Meloni pártcsaládjával, ami éles bírálatokat váltott ki, főleg a szociáldemokraták részéről.
A magyar kormánypárt EP-kampányát nagyon is érzékenyen érinti ez a fejlemény. Itthon ugyan a CPAC budapesti kongresszusa után kormánypárti médiumok úgy értékeltek, kormányfőnknek köszönhetően megvalósult a konzervatív egység, de ezt már az megcáfolja, hogy kik vettek részt, szólaltak fel a „szólásszabadság” konzervatív seregszemléjén. Közéjük tartozik Geert Wilders, a holland Szabadságpárt (PVV) elnöke, akit más holland (konzervatív) pártok annyira szélsőségesnek tartanak, hogy nem fogadták el leendő kormányfőnek. Fellépett Farbrice Leggeri, aki Marine Le Pen pártja, a francia Nemzeti Tömörülés EP-listáján szerepel, és itt volt Tom Van Grieken, a szélsőjobb Flamand Érdek vezetője is. Mi köti össze e pártokat? Mindhárman az ID frakció tagjai, amelynek részvétele kizárható egy jövő Európájának vezetésében. Az ECR-hez tartozó tömörülések többsége látványosan távolmaradt a budapesti CPAC-tól – a lengyel PiS és a spanyol Vox képviseltette magát. Az pedig szóba se jöhetne, hogy a Deutsch Tamás által háborúpártinak minősített EPP bármely tagja részt vegyen egy ilyen rendezvényen.
Szó sincs tehát sem Brüsszel elfoglalásáról, sem konzervatív egységről. De mindezekből megérhetjük, miért nem hajlandó a Fidesz kifejteni, miként viszonyul az ECR bármely tagpártjához. Így ugyanis hamar kiderülne, a magyar kormánypárt elfogadhatatlan nézeteket képvisel például Ukrajna támogatását illetően több populista párt számára is. Ebből pedig logikusan az következik: a konzervatív konferenciára az Átlátszó adatai szerint mintegy egymilliárd forintos magyar adófizetői „hozzájárulás” ablakon kidobott pénz volt.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. május 3-án.
