Hogy az uralkodással kapcsolatos kérdések már az ókori görögöket is foglalkoztatták, azt Démoszthenész mondása is igazolja. „Elviselhetetlen, hogy olyasvalaki uralkodik, aki rosszabb nálad!” – mondta. Igen ám, de sokáig nem könnyű eldönteni, hogy az adott politikus, aki fűt-fát ígér a választóknak, erkölcsileg milyen ember. Amikor pedig már a választók többsége kezdi pedzegetni, hogy az országot irányító vezető az etika tekintetében rosszabb az átlagnál, akkor gyakran már késő, hiszen úgy játszadozott a törvényekkel, hogy leválthatatlan legyen, vagy annyira megosztotta a társadalmat, hogy egy kisebbség úgyis a hatalomban tartja.
A hétvégi ausztriai és csehországi fejlemények azonban arra engednek következtetni, hiába minden hatalompolitikai eszköz, gyűlöletkampány és mérhetetlen cinizmus, egy demokráciában igenis van esély a hatalmon lévők leváltására. Sebastian Kurz és Andrej Babis alapvetően máshonnan jött, Kurz az Osztrák Néppárt (ÖVP) ifjúsági vezetője volt, szélvész gyorsasággal lépdelt felfelé a politikai ranglétrán, Babis viszont dúsgazdag vállalkozóból lett pénzügyminiszter, majd kormányfő. Az eltérő háttér ellenére a hatalomban hasonlóképpen viselkedtek: úgy tettek, mintha a kormányukat érintő botrányhoz semmi közük sem lenne. Kurz a 2019-es Ibiza-botrány során az ügybe belebukott Heinz-Christian Strache áldozatának állotta be magát. Most azonban, miután az osztrák nyomozók rekonstruálták a bécsi pénzügyminisztérium egy volt munkatársának chatüzeneteit, kiderült, Kurz módszerei semmiben sem különböznek Strachéétól. Olyan hidegvérrel, érzelemmentesen, korrupt módon gázolt át másokon, hogy alighanem örökre sikerült lerombolnia a „csodagyerek” mítoszát. A hatalom megtartásához viszont remekül értett: miután két éve ejtette a populista FPÖ-t, minden további nélkül szövetkezett a zöldekkel. Kurz uralta a közéletet, ügyes kommunikációval háttérbe szorította a kellemetlen témákat. Most mégis megbukott, mert Ausztria jogállam, ahol működik a hatalmi ágak szétválasztása, és előbb-utóbb kiderülnek a visszaélések.
Másféle bukás Andrej Babis cseh miniszterelnöké. Őt a választók büntették meg a hétvégi voksoláson. Ezúttal már nem működött olyan jól a társadalom megosztását célzó politikája, egyedül a Szudétavidéken őrizte meg nimbuszát, ahol egykor a kommunistákért lelkesedtek. Babisról sokáig az a fáma járta, elég gazdag már, nincs szüksége arra, hogy lopjon. Cseh Trumpnak nevezik ugyan, de inkább Berlusconihoz hasonlítható, hiszen a hatalmát arra használta, hogy impériumát gazdagítsa, elterelje a figyelmet sorozatos botrányairól, az uniós támogatások törvénytelen felvételéről, a befolyásával való visszaélésről.
Orbán Viktornak rossz hír a két politikus bukása. Kurzcal ugyan látszólag eltávolodtak, de az osztrák kancellár politikai kérdésekben valójában a szövetségese volt. Babisnak pedig még a segítségére is sietett a választási kampányban. A „fekete szombat” után a magyar kormányfő a hozzá közel álló politikusok sorsán keresztül szembesülhet azzal: a hatalom nem örök.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2021. október 12-én.