Amikor 2021 végén létrejött Olaf Scholz kormánya, a koalíciót alkotó három párt vezetői is elismerték: olyan merész kísérletbe kezdenek, amilyenre még nem volt példa, hiszen a szociáldemokraták és a Zöldek is mást gondolnak a világról, mint a liberális FDP, amely bizonyos kérdésekben a keresztény uniópártoktól is jobbra áll és szigorúbb költségvetési politikát képvisel.
Eleinte úgy látszott, hogy az ökoliberális kísérlet sikerülhet is. Scholz és Christian Lindner, az FDP elnöke, aki a pénzügyminiszteri székben követte, jól megértették egymást, sok tekintetben jobban, mint a kancellár és zöldpárti gazdasági minisztere, Robert Habeck.
Abban, hogy Scholzék nagy kísérlete most kudarcba fulladt, és felbomlott a koalíció, döntő szerepe volt annak, hogy két hónappal a kormány megalakulása után Oroszország megtámadta Ukrajnát. Berlinnek szembesülnie kellett azzal, milyen veszélyes volt Angela Merkel energiapolitikája. A volt kancellár túlzottan Oroszországhoz kötötte hazája energiaellátását, naivan megbízott Putyinban. A Moszkva ellen bevezetett szankciók miatt Németországnak szinte egyik napról a másikra kellett leválnia az orosz energiahordozókról, s más forrásokat keresnie. Közben egy bűvészmutatványt is végre kellett hajtani: a Zöldek által követelt környezetvédelmi előírásokat is tartani kellett. Mindez az energiaárak emelkedését eredményezte, egyre népszerűtlenebb lett a koalíció.
A német gazdaságot egy másik probléma is sújtja, ami szintén nem a Scholz-kormányhoz köthető: az export zászlóshajója, az autóipar túl erősen kötődött a kínai eladásokhoz.
Ma már azonban a kínaiak inkább a jó minőségű hazai gépkocsikat vásárolják, ami súlyos csapás a német cégeknek. S a gazdasági szereplők nem is mernek belegondolni abba, mi várható, ha Donald Trump beváltja fenyegetését és védővámokkal sújtja az európai gépkocsikat.
E tényezők a német gazdaság megtorpanását eredményezték. A recesszió miatt nem voltak új források a szociális kiadások növelésére, ami a szociáldemokraták programjának egyik fő eleme. A Zöldek több tekintetben nem tudták végrehajtani programjukat, a liberálisok pedig úgy tűntek fel, mint akik mindenre csak nemet mondanak, mert ragaszkodnak az alkotmányban is rögzített adósságfékhez, ami azt biztosítja, hogy az ország adóssága ne menjen egy bizonyos szint fölé. A széthúzás, a gyenge gazdasági eredmények a kormány megítélésének drámai rosszabbodását eredményezték. Miután tavaly egy alkotmánybírósági döntés után több tízmilliárdos lyuk keletkezett a költségvetésben, a kormány pártjainak viszonya végképp megromlott, hiszen mindegyikük másként képzelte el a kilábalást.
Politikai problémák nehezítették az ország bajait, megerősödött a szélsőjobb Alternatíva Németországért, és komoly fejtörést okozhat még a baloldali populista Sahra Wagenknecht feltörekvő mozgalma.
A rendszerszintű gazdasági gondok miatt valószínűtlen, hogy egy kormányváltás, az uniópártok visszatérése a hatalomba, vagy egy nagykoalíció automatikusan orvosolná az ország gondjait. Pedig egy erős Németországra nagy szüksége lenne Európának. Most különösen.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. november 9-én.
