Franciaországban a nyaralás szent dolog, a nyári szünet kezdetén hatalmas dugók alakulnak ki a déli üdülőparadicsomokba vezető utakon. Emmanuel Macron is azt remélte, nyugodt hetekre számíthat, hiszen úgy tűnik, megnyerte a nyugdíjreformért vívott harcot. Hiába tartottak országszerte több százezres tüntetéseket a reform ellen hónapokon át, honfitársai lassan elfogadták, hogy két évvel tovább kell dolgozniuk. S bár a törvény lehetne igazságosabb is, valójában olyan jogszabályról van szó, amely elengedhetetlen a költségvetési stabilitáshoz.
Ám az egyik válságot rögtön követte a másik, egy rendőr lelőtt egy tizenhétéves fiatalt, aki nem engedelmeskedett neki, hanem kocsijával továbbhajtott. Videofelvétel bizonyította, hogy a rendfenntartó indokolatlanul használta lőfegyverét az észak-afrikai gyökerekkel rendelkező fiatal ellen. A képsorok bejárták az országot és hasonló lázadások törtek ki, mint 2005-ben, amikor a peremeken élő, bevándorló gyökerekkel rendelkező fiatalok tiltakoztak saját sanyarú helyzetük miatt. A felháborodásuk teljesen érthető, hiszen a francia gyarmatokról érkezettek integrációját sokáig elhanyagolta a francia állam, ráadásul a hivatalokban, illetve a rendőrök, sőt, sokszor a „hétköznapi” franciák részéről is csak megvetést, diszkriminációt éreznek, ám tiltakozásuk módszerei is igencsak vitathatóak. Attól ugyanis aligha lesz igazságosabb a társadalom, ha autókat, oktatási intézményeket, könyvtárakat gyújtanak fel.
A külvárosok felzárkóztatásáért több francia elnök, köztük Emmanuel Macron is próbált lépéseket tenni, de nem könnyű évtizedes problémákat akár néhány év alatt megoldani. Hiába költöttek jelentős összegeket a külvárosok infrastruktúrájának javítására, ettől még mind a mai napig megbélyegzik azokat, akik a peremen élnek, nehezebben kapnak munkát.
A mostani lázadás lassan lecseng, de a gondok maradnak. Még sok évtizedig.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. július 5-én.