Valóban törvényszerű, hogy egy diktatúrában szocializálódott nép előbb-utóbb visszatér az autoriter rendszerhez? Magyarország és Lengyelország esete ugyan ezt mutatja, de számos ellenpéldát is mondhatnánk. A balti államok például gondolkodásban felnőttek a Nyugathoz, és bár Csehország és Szlovákia szavakban néha még próbál úgy tenni, mintha szolidáris lenne Varsóval és Budapesttel, a cselekedeteik teljesen mást sugallnak.
Rendszerszintű problémákról tett említést az Európai Bizottság országjelentése. Ennél találóbb megfogalmazást keresve sem találhatnánk. Olyan rendszer jött létre, amelyben a kormányon lévők úgy alkotják meg a törvényeket, hogy a törvénytelenség – papíron legalábbis – legális legyen; ahol a médiapluralizmust megszüntették éppen úgy, mint a hatalmi ágak szétválasztását. Az állam vagyonát néhány stróman kezére játszották át, de a „hívők”, még mindig azt szajkózzák, hogy így legalább magyar kézben maradt a magyar vagyon.
A lesújtó uniós országjelentés után egy normális kormány szégyenkezne, de nálunk ez a szó is ismeretlen a hatalom felsőbb köreiben. A nem túl kreatív kormányzati kommunikáció máris „Soros-testületet” emleget, szerintük a magyar származású milliárdos tartja kezében Brüsszelt és persze azokat is, akik rávilágítottak: a magyar kormány politikai ellenfeleit figyelteti meg egy izraeli cég kémszoftverével. A mi kis világunkban ma nem maga a bűncselekmény a bűn, hanem azt kiáltják ki bűnösnek, aki rámutat arra, milyen súlyos visszaélések történnek.
2010 óta zajlott a macska-egér harc Brüsszel és a magyar kormány között. Az uniós támogatást minden további nélkül megkaptuk, a dorgálások nem jelentettek visszatartó erőt. Az Európai Bizottság képébe röhögve tettünk zsebre eurómilliárdokat, azt is tudjuk, hol landoltak a pénzek.
Most azonban valami megváltozott. Talán amiatt, mert a Fidesz kikerült az Európai Néppártból, talán a homofób törvény nyomán keletkezett felháborodás okán, talán azért, mert a nyugatiak megelégelték, hogy adófizetőik diktatórikus rezsimek felépítését finanszírozták. Brüsszel most bekeményített, méghozzá oly mértékben, hogy arra még nem volt példa az európai közösség fennállása során. Mintha az EU vezetői csak most döbbentek volna rá arra: igenis van lehetőség szankciókra azok ellen, akik a kereszténység címszavával csúfolják meg a demokratikus alapelveket.
Először fordul elő, hogy Magyarországtól és Lengyelországtól is konkrét lépéseket várnak el az uniós pénz átutalása, a helyreállítási alapból származó első összegek felszabadítása fejében. A magyar kormány már annyira távol került mindenfajta demokratikus gondolkodástól, hogy aligha hajlandó kompromisszumra. Azt állítja, az EU pénze nélkül is megvagyunk, és majd talán jöhet a kínai hitel – mintha Peking számára Magyarország nem csak addig volna fontos, amíg az EU tagjai vagyunk.
Varsó azonban más irányvonalat követ: úgy tűnik, hajlandó lehet közeledni Brüsszel felé az „igazságügyi reform” kapcsán. Meglehet, hamarosan tanúi leszünk a populisták szakításának.
