Ferenc pápa kezdettől fogva fellépett a békéért, de napról napra megtapasztalhatja, hogy ez mennyire nehéz, hálátlan feladat. Már a háború első napjától kezdve – nem külső nyomásra – közvetíteni próbált Oroszország és Ukrajna, Zelenszkij és Putyin között, a háborút támogató Kirill pátriárkával is kereste a kapcsolatot, de ugyanaz a sors várt rá, mint az első világháború „békepápájára”, XV. Benedekre: a megbékélésért tett erőfeszítéseit nem koronázta siker, mindkét fél bizalmatlansággal tekintett rá. Kijev azt vetette szemére, hogy nem nevezte meg Vlagyimir Putyint a konfliktus első számú felelőseként, az agresszorként, az oroszok pedig azért orroltak meg rá, mert az orosz elnököt Kirill pátriárka ministránsfiújának nevezte.
Valójában a pápa és a Vatikán kiterjedt diplomáciai csapata kezdettől fogva sejtette, hogy ez a közvetítés reménytelen vállalkozás. Kirill-lel beszélni nem lehet, a hatalom embere, az orosz ortodox egyházat a nacionalizmus, a „nagy Oroszországba” vetett hit élteti, Moszkva számára kapóra is jött a pápának a jezsuita America folyóiratban megjelent interjúja, amiben azt mondta, a háborúban a legkegyetlenebbek azok, akik Oroszországhoz tartoznak ugyan, „de nem tartoznak az orosz hagyományokhoz, mint a csecsenek, burjátok”. Ezután éles tiltakozások érkeztek Oroszországtól, Moszkva befagyasztotta kapcsolatait a Vatikánnal, hackerek támadták meg a szentszéki honlapokat.
A békéhez talán Szent Miklós csodájára lenne szükség. A III-IV. században élt püspök ugyan a gyermekek legnépszerűbb szentje, életéről azonban vajmi keveset tudni. Számos legenda fűződik a nevéhez, alighanem azért, mert sokan szerették, hiszen szétosztotta örökölt vagyonát a szegények között. Itáliában a tengerészek védőszentjeként tisztelik. Bizony, mindenki érdeke az lenne, ha Ferenc pápa akár egy csoda segítségével lecsillapítaná világunk egyre jobban háborgó tengereit.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. december 7-én.
