Ferenc pápa érezhetően kedveli Magyarországot, a magyarokat. Különben nem látogatott volna el 2019-ben Csíksomlyóra, vagy jött volna el 2021 szeptemberében az eucharisztikus kongresszusra. Az itthoni jobboldali konzervatívok ettől még nem kedvelték meg, mondván, Erdélyben nem tett komolyabb gesztusokat a magyaroknak, a NEK-en pedig csak a zárómisén vett részt. Most talán jobban elfogadják majd, hiszen ígéretének megfelelően újra eljön és azt a látszatot lehet kelteni, hogy áprilisi háromnapos magyarországi vizitje a kormány támogatásának bizonyítéka. Ez persze nincs így: bárhova utazik a katolikus egyházfő, az nem az adott kormánnyal kapcsolatos politikai állásfoglalás.
Magyarországot nem csak ő, hanem a Vatikán is kedveli. Nem jutnak el rossz hírek a Szentszékhez a magyar katolikus egyházról, a minap például az informatív katolikus hírportál, az Alateia is azt írta, nálunk kevésbé volt érzékelhető annyira a hívők lemorzsolódása. A magyar egyházzal nincs annyi gond, mint mondjuk a némettel, amely a jövő héten záruló szinodális út révén jobban bevonná a világiakat az egyház életébe.
Csakhogy nálunk is ugyanazok a gondok, mint más országokban. Valóban, vannak olyan templomok, amelyek megtelnek a szentmisére, de nem ez a többség. A paphiány is súlyos, vidéken egy plébánosnak általában egyszerre több plébániát kell ellátnia. A hívőket politikai szempontból nem lehet egy táborba sorolni, de a papokat sem, akadnak köztük is, akik úgy látják, a kormány nem az evangéliumok szellemiségét követi, és álkereszténynek nevezhetjük. A minap Pál Feri atya tette fel a költői kérdést: jobb, ha egy nép vész el, mintha nekünk bajunk lesz? Elég egyértelmű, kire, mire gondolt.
Kívülről a jelek szerint úgy látszik, hogy itthon rózsás a helyzet a katolikus egyházban. Ám ez nem ilyen egyszerű: messze nem mindenki úgy gondolkodik, ahogy ezt felülről diktálják. Csak nem ők a hangosabbak.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. március 4-én.
