Szerencsétlen véletlenek léteznek ugyan, de hogy Jevgenyij Prigozsin halálát is ez – vagyis motorhiba – okozta volna, erre azért az esély igen csekély. Oroszországban régi hagyományai vannak a politikai gyilkosságoknak.
A mindenkori moszkvai vezetés 1918-tól a Szovjetunió felbomlásáig egyes gyűjtések szerint legalább harminc ilyen gyilkosságot szervezett meg a bel- és külföldi ellenfelekkel szemben. A legismertebb közülük Sztálin leszámolása volt Trockij ellen, 1940-ben, Mexikóban. Putyin alatt csúcsra járatták a halálos leszámolásokat. Ezek száma a hetvenet is elérheti. Főleg csecsen függetlenségpártiak voltak célkeresztben; 2015-ben Putyin legjelentősebb ellenfelével, Borisz Nyemcovval végeztek, tragikomikus módon az akkori nyomozás irányítását épp az orosz elnök vette át. 2006-ban megölték a bátor újságírónőt, Anna Politkovszkaját. A sztálini módszert másolva az ellenfelek után mentek az ország határain túl is, amit a volt titkosszolgálati tiszt, Alekszandr Litvinyenko 2006-os londoni, polóniommal történt megölése is mutat. Előfordult, hogy a gyilkossági kísérlet nem járt sikerrel, mint a kémkedéssel vádolt Szergej Szkripal esetében, akit 2018-ban novicsok idegméreggel próbálták eltenni az útból, szintén az Egyesült Királyságban.
A politikai bosszú, a mások kiiktatása benne van az orosz politikai vezetés DNS-ében. Prigozsin ezt pontosan tudta, hiszen egy sötét rendszer olyan rettegett figurája volt, aki lelkesen vállalta a piszkos munka elvégzését: 2014-ben a modortalanságáról, elképesztő szokásairól ismert, kopaszra nyírt figurát bízták meg egy olyan önkéntesekből álló sereg létrehozásával, amelynek papíron nincs köze az orosz hadsereghez, mégis képes a Kreml érdekében háborúkat vívni.
Jelentős állami támogatást kapott hadseregéhez, amely export termékké tette meg az erőszakot. Az afrikai diktatúrákban, így a Közép-afrikai Köztársaságban, Maliban szívesen látott vendégek a Wagner zsoldosai, hiszen nem követelnek holmi nyugati értékrendet, hanem a diktátorokat védik, cserében lefölözhetik az ország természeti kincseit.
Az egykori hotdogárus Prigozsin az elmúlt évekre az egyik legbefolyásosabb személyiség lett hazájában, és az ukrajnai háborúnak köszönhetően az egyik legnépszerűbb is. Miközben az orosz hadsereg a tehetetlenség szinonimájá vált Ukrajnában, a Bahmutnál mintegy 50 ezer emberrel, köztük a börtönből a frontra került volt rabokkal harcoló Wagner az ütőképességé. Prigozsin, a kegyetlen „macsó” a Putyin-rezsim szimbolikus alakjává vált: hallgatólagosan jóváhagyta például annak a videónak a közzétételét, amelyen egy az ukránok által átadott zsoldosát sajátjai kalapáccsal ütlegelik halálra. „Egy kutya halála egy kutyáért” – kommentált empatikusan Prigozsin.
Egyre hatalmasabbnak érezte magát. Szembekerült az orosz hadügyi vezetéssel, amely szerinte nem adott elég segítséget a Wagnernek a fronton. Prigozsin bosszúból zsoldosaival megindult Moszkva felé, ekkor mintha már azt hitte volna, hogy ő irányít és nem Putyin. Túlértékelte magát, végzeteset tévedett, s a rendszer megroppant ugyan, de akciójával saját sorsát is megpecsételte.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 12023. augusztus 25-én.