A kormány illetékesei olyan hevesen tiltakoztak az ellen, hogy az Európai Bizottság a hivatalos tagfelvételi tárgyalások megkezdését javasolta Ukrajnával, beígérve a vétót az Európai Tanács erről szóló decemberi csúcstalálkozóján, mintha már konkrétan Kijev uniós csatlakozásáról lenne szó. Szijjártó Péter például úgy fogalmazott, ha Ukrajna belépne az Unióba, a háború „bejönne a közösségbe”. Ezek a megnyilvánulások megint a hazai közvéleménynek szólnak, no és persze a Kreml megnyugtatására, hiszen a tagjelölti tárgyalások megkezdése még messze nem jelent tagjelöltséget. Törökországgal például az EU 2005-ben kezdte meg a csatlakozási tárgyalásokat – eddig eredménytelenül.
Ukrajna egyelőre nem alkalmas az uniós tagságra, de ezt az Európai Bizottság jelentése nem is állította. Arra jutott, hogy ugyan jelentős előrelépést tett a reformok terén, de még mindig komoly hiányosságok vannak, különösen a korrupció elleni küzdelem, az oligarchák politikai és gazdasági hatalmának megfékezése és a nemzeti kisebbségekkel való bánásmód terén. Ajánlásában a Bizottság ezért a csatlakozási tárgyalások tényleges megkezdését ahhoz a feltételhez kötötte, hogy az ország több olyan törvényt fogadjon el, amely ezeket a problémákat kezeli.
Nem kérdés, a Bizottság politikai döntést hozott, mert jelezni akarta Oroszországnak, hogy bár Ukrajna számos nehézséggel küzd, az ellentámadása végül kudarccal zárult, s igen nehéz télre számíthat, Brüsszel és az európai közösség kiáll Kijev mellett.
Itthon a kormány részéről azt a döntést is felháborodás fogadta, hogy Szerbia a bizottsági jelentés nyomán jottányit sem haladt előre az EU felé vezető úton. Aki ezt kifogásolja, csak nézzen bele a szerb választási kampányba: Aleksandar Vucic elnök uralja a médiát, az ellenzék labdába sem rúghat. Persze kit érdekel, hogy féldiktatúráról van szó, ha Vucic a barátunk…
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. november 11-én.
