Jól emlékezhetünk a decemberi uniós csúcsra, amikor úgy sikerült elérni az Ukrajnával való uniós csatlakozások megkezdését, hogy Orbán Viktor kivonult a teremből, miközben a többiek megszavazták a történelmi döntést. Az akkori diplomáciai szégyent most sikerült tetézni azzal, hogy a magyar parlament utolsóként ratifikálja Svédország NATO-csatlakozását. Az a Magyarország akadályozza még mindig a védelmi szövetség további megerősítését a globális biztonsági fenyegetések árnyékában, amelyik katonai szempontból a szervezet egyik leggyengébb láncszeme.
A mostani történések azonban a tavalyi kivonulásnál is kínosabbak a kormány szempontjából. Akkor miniszterelnökünk a terem elhagyásával próbálta elleplezni azt, hogy a csatlakozási tárgyalások megkezdésére vonatkozó vétófenyegetései csak az EU-val szembeni zsarolásként szolgáltak, s így akarta elérni az uniós pénz egy részének felszabadítását. Ezúttal azonban nagy „barátunk”, Recep Tayyip Erdogan támadta hátba Orbán Viktort, aki még decemberben is azt állította, folyamatosan egyeztetünk a törökökkel a svédek NATO-ba való felvételét illetően. Hogy azonban a török elnök számára nem jelentett prioritást a magyar vezetés előzetes értesítése, az a sebesség jelzi, ahogyan a törökök elfogadták a svédek NATO-csatlakozását: hétfő délután érkezett az első hír erről, kedden este pedig már meg is szavazta a török parlament az előterjesztést.
Az ankarai szavazás a máskor oly magabiztos magyar diplomáciát is derült égből villámcsapásként érhette. Ezzel azonnal hiteltelenné vált Budapest a svéd kormány szemében, hiszen illetékeseink folyvást azt hangoztatták: Ankara előtt hozzuk meg a döntést. Hogy Erdogan ügyet sem vetett budapesti barátjára, az is bizonyítja: kedden Orbán Viktor Budapestre invitálta Ulf Kristersson svéd miniszterelnököt, hogy a csatlakozásról tárgyaljanak. Ha miniszterelnökünk előre tudott volna a törökök döntésről, nem az utolsó utáni pillanatban tette volna meg ezt az ajánlatot. Így azonban ez nem csak egy kétségbeesett, hanem teljesen értelmetlen meghívás is, hiszen Szijjártó Péter többször deklarálta: ha Törökország megváltoztatja véleményét a svéd csatlakozást illetően, mi sem állunk a ratifikáció útjába. A svéd kormányfő külügyminiszterén keresztül jelezte, esze ágában sincs találkozni Orbánnal. Ráadásul nyilván Stockholmba is eljutott a híre kormányfőnk decemberi kijelentésének, amikor azt mondta, a magyar képviselőknek „nincs nagy gusztusuk” megszavazni a döntést a svédek ügyében. Most Kristerssonnak sem volt gusztusa Budapestre jönni.
A magyar kormány már elhiszi azt, hogy európai, sőt, világméretű tényező, ám Erdogannak fontosabb volt az, hogy Antony Blinken külügyminiszter beígérte számára az áhított F-16-os amerikai vadászgépeket, illetve az, hogy a svéd kormány lépéseket tett a törökök által terroristáknak bélyegzett kurd személyek ellen. Másszóval a magyar kormány még az állítólagos szövetségek számára sem tényező. Ide vezet az illiberális politikusokhoz való dörgölőzés. Mindent elvesztettünk. A hitelünket, a becsületünket a nyugati partnereinket és persze a sosemvolt barátokat is.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. január 25-én.
