Költő hazudj, de rajt’ ne fogjanak – hangzik a szállóigévé vált mondás Arany János Vojtina ars poeticája című híres művéből. A költő helyett a politikus szót is odabiggyeszthetnénk, igaz, a politikai életben akadnak olyan személyiségek is, akiknél az a kivételes, ha igazat mondanak, mégsem történik semmi. Mára bevett kifejezéssé vált az „alternatív valóság”, ami azt jelenti, hogy bár az adott politikus kijelentéseinek köze sincs a valósághoz, de a hazugságokból felépített egy alternatív világot, amibe a társadalom egy tekintélyes részét is beszippantotta.
Boris Johnson sokat tanult a világ populista politikusaitól. Ő is évek óta azon ügyködik, hogy felépítse a maga alternatív valóságát, és sokan vele is tartanak. Csakhogy azokban az országokban, ahol működik a fékek és ellensúlyok rendszere, ahol létezik szabad, független média, ahol a közszolgálatiság nem azt jelenti, hogy egy párt érdekeinek rendelik alá az állami csatornákat, ott azért nehezebb átmosni az emberek agyát. Egy minap készített felmérés szerint a britek 80 százaléka szerint a kormányfő hazudott a híressé vált partygate-ügyben. Korábban többször tagadta ugyanis – még a parlamenti képviselők előtt is – hogy megszegte a karanténszabályokat, miközben fényképfelvételek is bizonyították, hogy alkohollal fűtött mulatozásokon is részt vett a lockdown idején. Johnson viselkedése még saját párttársait is felbőszítette, sok tory képviselő támogatta, hogy a törvényhozás indítson vizsgálatot a miniszterelnök „alternatív” állításai kapcsán.
Ragozhatnánk még, hogyan kellene működnie egy parlamentáris demokráciának, de felesleges. Különösen, hogy a Brexit-népszavazás óta Londont sem lehet példaként állítani, hiszen nyilvánvaló hazugságokkal győzték meg az embereket az uniós tagság hátrányairól. Az alternatív valóság a jelenünk keserű realitásává vált.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. április 23-án.
