Néhány évvel ezelőtt egy videofelvétel keringett a Twitteren. Az Európai Unió egyik csúcstalálkozóján készült, miniszterelnökünket mutatta, amint magányosan állt, s tanácstalanul nézett körbe. A többi uniós állam- és kormányfő felhőtlenül társalgott egymással. Kormányfőnk érezhetően kellemetlenül érezte magát, nyoma sem volt annak a harcias politikusnak, aki mindig azért utazik el Brüsszelbe, hogy megvédje Magyarországot.
Pedig amikor a felvétel készült, még nem is érezhette annyira egyedül magát, hiszen az a Janez Jansa ült a szlovén miniszterelnöki bársonyszékben, aki mintának tekintette Orbánt és a magyar rezsimhez hasonló rendszert akart létrehozni hazájában, a szlovén demokrácia azonban elég erős volt ahhoz, hogy ezt kivédje. Akkor még a populista Andrej Babis töltötte be a cseh kormányfői posztot, akivel igen jó volt Orbán viszonya. Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő is miniszterelnökünk szövetségeseként lépett még fel, nem csak az EU, hanem a Nyugat (a németek, főleg Berlin) ellen fogalmaztak meg harcias kirohanásokat.
A háború azonban mindent felülírt, s miniszterelnökünk magányosabbnak érezheti magát az Unió vezető politikusai között, mint valaha. Jansa pártja súlyos vereséget szenvedett a tavaly áprilisi parlamenti voksoláson, Babis azóta nem csak a parlamenti, hanem az elnökválasztáson is elbukott, Morawiecki pedig már nem szívesen mutatkozik a magyar kormányfő társaságában, igen rossz belpolitikai üzenete lenne együtt mosolyogni egy oroszbarát politikussal a lengyel parlamenti választás közeledtével.
Hogy mennyit változott a világ az eltelt években, az is mutatja: a 2019-es európai parlamenti választáson a magyar kormányfő arra törekedett, hogy az Európai Néppárt, aminek akkor még a Fidesz is tagja volt, a szélsőjobbal szövetkezzen. Ez nem valósult meg, de még a voksolást követően is voltak kísérletek arra, hogy a két jobboldali populista frakció egységesüljön, s ebben a Fidesz, vagy akár Orbán is valamiféle vezető szerepet játsszon. A közös európai parlamenti frakció azonban sosem jött létre, aminek számos oka volt, köztük az, hogy hiába értenek egyet abban, hogy a tagállamoknak nagyobb szuverenitásra van szükségük az EU-n belül, ennek mikéntjéről nagyon távoliak az álláspontok.
Aztán egy éve kitört a háború, s ez végképp szétroncsolta a szélsőjobb együttműködését, mivel már nem igazodhattak eszmei vezetőjükhöz, Vlagyimir Putyinhoz. Egyes populista pártok ugyan még mindig túlságosan is megértőek az orosz elnökkel, de ezek vagy jelentéktelenek, vagy – mint például Salvini pártja, a Liga – nem meghatározóak hazájuk koalíciós kormányában. A tavaly ősszel olasz kormányfőnek választott Giorgia Meloni ráadásul új irányt adott az európai szélsőjobbnak, feltalálta az emberarcú populizmust, a centrumhoz közelebb álló ideológiát fogalmazott meg, s egy nyíltan oroszellenes politikát hirdetett, amihez most Marine Le Pen volt pártja is csatlakozott.
Az átalakuló szélsőjobban Orbán Viktornak már nincs helye. Ez már nem az a lassan alakuló együttműködés a populisták és a mérsékelt jobboldal között, amit ő négy éve elképzelt. A kormányfő magánya egyre kínzóbb Európában.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. február 28-án.
