Az egyházi nyelvben nagyhét utolsó három napját, nagycsütörtököt, nagypénteket és nagyszombatot, hozzászámítva a húsvéti vigiliát szent háromnapnak nevezik. A hívők mindegyik napon húsvét misztériumát ünneplik, más-más oldalról megközelítve.
Az ünnepi időszak csúcspontja Krisztus feltámadása: Isten Fia megváltotta az embert a bűntől. Az egyik legmegrendítőbb mozzanata az ünnepkörnek mégis az, amikor Krisztus a keresztfán, mielőtt kileheli lelkét, ezt kérdezi: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”
Ha nem úgy alakulnak a dolgaink, ahogy reméltük, sokszor tesszük fel a kérdést: „hol voltál, Uram?” A tragédiákkor és a háborúkban is ugyanerre keressük a választ. A katolikus egyház tanítása szerint az embernek szabad akarata van, nincs eleve elrendelés. Ezért vannak rosszak és jók, amint ezt a környezetünkben is megtapasztaljuk. Az Ukrajna elleni agresszió kapcsán is értelmetlen feltenni a kérdést, Vlagyimir Putyint miért döntött a pusztítás mellett.
A mostani húsvéti liturgiát beárnyékolta a háború. Ahogy újabb és újabb napok telnek el rombolással, öldökléssel, úgy válik egyre visszafordíthatatlanabbá a konfliktus. S itt nemcsak a fegyverek pusztításáról beszélünk, hanem arról, hogy az ukránok lelkén olyan sebet ejtett az orosz agresszió, amit jó esetben is csak generációk múltán lehet begyógyítani.
A római Colosseumnál tartott nagypénteki keresztút 13. stációjánál, amikor Krisztus testét leveszik a keresztről, egy ukrán és egy orosz nő, Irina és Albina együtt vitték a feszületet. „A halállal szemben a csend hangosabb a szavaknál. Imádkozzunk mindannyian a világ békéjéért” – hangzott az elmélkedés. A Szentszék az utolsó pillanatban változtatta meg a stációnál elhangzó szöveget, amelyben eredetileg ez a mondat is elhangzott volna: „Taníts minket békét kötni, testvérnek lenni, újjáépíteni azt, amit a bombák elpusztítottak”. Az ukrán vezetés szerint, amikor rakéták hullanak az országra, emberek életét oltják ki, nem lehet testvérnek nevezni a két népet. Az ukrán televíziók bojkottálták is a keresztút közvetítését. Pedig valóban megrendítő jelenet volt, amint Irina és Albina csendben vitték a keresztet, drámai módon érzékeltetve a kereszthalál és az ukrán nép szenvedésének analógiáját.
Az idei húsvét főleg a szenvedésről szólt, s egyelőre nem látjuk a tragédia végét. Putyin csak az erő szavát érti meg, nincs alternatívája Ukrajna felfegyverzésének, nem lehet magára hagyni a függetlenségéért harcoló népet.
„Sok író megidézte már a csillagok által megvilágított éjszaka szépségét, de most a halál nyomai barázdálják a háború éjszakáit” – mutatott rá a nagyszombati szertartáson a pápa, aki ukrán nyelven hirdette Krisztus feltámadását, az ukrajnai Melitopol polgármestere, Ivan Fedorov jelenlétében, aki hat napig volt orosz fogságban.
Fordulhat-e jobbra a világ? Van-e kiút, létezik-e bármiféle jövőkép? – kérdezgetjük. „Még a legnagyobb sötétségben is felragyog a hajnalcsillag” – mondta a pápa. A legkilátástalanabb helyzetben sem szabad feladni a reményt. Ez a feltámadás üzenete.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. április 19-én.
