Egyesek szerint a musical az operett leszármazottja, jogutódja, a műfaj fejlődésének soron következő állomása, s az „operett vagy musical” dilemma pusztán a minek nevezzelek dilemmája. Így igaz. A My Fair Lady tiszteletben tartja az operett konvencióinak túlnyomó többségét. A kolozsvári Magyar Operában színre vitt hazai magyar musical, Demján Vilmos Forgóajtója a megszólalásig hasonlít az operetthez.
Mások szerint a musical az operett tagadása, cáfolata, azaz az operett hagyományával való szükségszerű, elkerülhetetlen szembeszegülés. Ez is igaz. A New York-i Rómeó és Júliától (Bernstein: West Side Story) mi sem idegenebb, mint az operettben kötelező happy end. Mi több: az európai musical olyan kiáltóan operettellenes, a szívdöglesztő „happy endet” gúnyolva gyalázó stílushoz is kapcsolódhat, mint amilyen a Bertolt Brecht-Kurt Weill koprodukciók stílusa (Hubay Miklós-Vas István-Ránki György: Egy szerelem három éjszakája). A musical éppúgy lehet zenés tragédia, mint zenés komédia, avagy tragikomédia. Hiszen már Gershwin Porgy és Bess-je is „rosszul végződik”. (E kivételes értékű amerikai daljátékot egyébként az az operairodalom is magáénak vallja.)
A musical olyasmire is vállalkozik, amire az operett sosem lett volna képes, s amit sosem tekintett feladatának (tisztelet az offenbachi kivételnek): újramondja a világirodalom közismert „sztorijait”. Nem csak áttételesen, mint a West Side Story a Romeo és Júliát, hanem közvetlenül is, mint a Candide Voltaire azonos című regényét (ez utóbbi Bernstein-mű műfaji meghatározása: filozofikus operett).
De ne szaporítsuk tovább a példákat és az ellenpéldákat, az érveket és az ellenérveket. Mindenkinek igaza van, hisz minden lány, illetve minden musical egyforma: az egyik ilyen, a másik olyan. Az egyik a megtévesztésig hasonlít az operetthez, a másik meg gyökeresen elüt tőle. A musical-eket kötetlenségük, szabadságuk, sokféleségük azonosítja önnön műfajukkal.
Mert nem csak Janus-arcú: ezerarcú műfaj a musical. Egyik arcát a revü, másikat a varieté, harmadikat az operett, következőt a népies daljáték, megint másikat a melodráma, némelyiket a paródia, az ezrediket a zenedráma felé fordítja. Kaméleon-műfaj a musical: színezetét kora, mindenkori közönsége után alkalmazkodva változtatja. Partokat, határokat, korlátokat nem ismerő, operettnél régibb, operettnél újabb, örökké modern zenés játék.
Hívták volt vaudeville-nek, hívták volt singspiel-nek. Mozart Varázsfuvolája minden idők legragyogóbb musical-je, egy elkövetkezendő korszak filozofikus operettjének boldog őse.
Megjelent A Hét IV. évfolyama 21. számában, 1973. május 25-én.
