„Egy olyan világban élünk, ahol a tudás mindent visz. Ha nem vagyunk képesek beleültetni a magyar tudatba azt, hogy a tudás nélkül csak nyomor van, akkor szembe kell néznünk azzal, hogy hazaárulást követtünk el” – nyilatkozta a Hírklikknek Róna Péter jogász, közgazdász, egyetemi tanár.

Róna Péter: aki azt az oktatáspolitikát folytatja, ami most van, az hazaáruló
Róna Péter közgazdász, az ellenzéki frakciók köztársaságielnök-jelöltje az Országgyűlés plenáris ülésén, ahol megválasztják az új államfőt 2022. március 10-én. MTI/Máthé Zoltán

Róna Péter közgazdász, az ellenzéki frakciók köztársaságielnök-jelöltje az Országgyűlés plenáris ülésén, ahol megválasztják az új államfőt 2022. március 10-én. MTI/Máthé Zoltán

Arról is beszélt, hogy az oktatásból alapvető nemzeti érdeket kell kovácsolni, annak rendbetétele nélkül itt nem lesz társadalmi és gazdasági fejlődés.

Néhány napja fejtette ki Kövér László házelnök a véleményét arról, hogy a tanárok bérét „a megfelelő, minimális mértékben” kell emelni, majd hosszan fejtegette azt is, hogy az elmúlt tíz-tizenkét évben mást sem csinált a Fidesz, mint a különböző ágazatokban dolgozó különböző szakmák, hivatások bérproblémáit próbálta megoldani. Önnek mi a véleménye erről?

– Kövér Lászlóval egyetértek, ha a megfelelő minimális béremelés alatt azt érti, hogy a pedagógusok az elkövetkezendő négy év mindegyikében minimum 25 százalék béremelést kapjanak. Szerintem viszont az az elképzelés, hogy a különböző szakágazatok különböző bérproblémáit külön kellene megoldani, már önmagában félrevezető felvetés, nem is tudok egyetérteni vele. Helyesebb úton járnánk, ha a magyar ágazatok bérezését a nemzetközileg nálunk versenyképesebb országok bérszintjeivel hasonlítanánk össze. Akkor kiderülne ugyanis, hogy minden, de kivétel nélkül minden olyan sikeresen feltörekvő országban, ahol komoly gazdasági és társadalmi fejlődést értek el, ott egy közös nevező volt: óriási forrásokat költöttek az oktatásra. Így volt ez a távol-keleti „kistigriseknél”, Európában Finnországban, Észtországban, általában a balti államokban és Írországban is. A GDP-arányhoz mérve, körülbelül négyszer annyit, mint Magyarország. Vagyis, ha nem vagyunk képesek ehhez megközelítő nagyságú összeget biztosítani az oktatás számára – és ebben a bölcsődétől a PHD fokozatig, a szakképzés és a felnőttképzés, az egész spektrum benne van –, szóval az oktatás rendbetétele nélkül itt nem lesz társadalmi és gazdasági fejlődés.

Magyarországon az oktatás – ahogy az egészségügy is – valamilyen úton-módon mindig maradékelven működött. Okozhatta ez a jelenlegi állapotát?

– Annak ellenére, hogy egyes emberek a tudományok különböző területein óriási sikereket értek el, az oktatás Magyarországon valójában soha nem volt a nemzetstratégia oszlopos része. Nálunk nem sikerült azt a tudáshoz való viszonyt kialakítani, amit az említett sikeres országoknak igen.

Forrás: hirlikk, Propeller

A szerkesztő megjegyzése

Eredeti megjelenési helyén, a Hírklikk oldalán az interjú egészében olvasható sőt, folytatódik. Érdemes elolvasni – nem csak tanügyieknek. Az egykori csodálatos magyar iskolák! Nobel-díjak „melegágyai”…