Romsics Ignác történésszel életpályájáról beszélgetett Magyarosi Sándor, a Székelyföld folyóirat szerkesztője a SepsiBook harmadik kiadásán.
A 20. század iránt érdeklődő történész, akinek több könyvével is sikerült felhívnia magára a figyelmet, Hetven év – Egotörténelem 1951-2021 – 2. kötet című önéletrajzi írásával érkezett a sepsiszentgyörgyi könyvfesztiválra.
Az Egotörténelem attól különleges, hogy nem elégszik meg egy izgalmas életút bemutatásával, azokkal a botrányokkal, melyeket történészi munkája magával hozott. A kötet túlmutat egy visszaemlékezésen, mert Romsics Ignác a megírásához nemcsak saját emlékeit használta fel hozzá, hanem levéltárakba járt, kutatott, és épp olyan történészi pontossággal és igényességgel elemezte a korszakot, mint azokat a nagy történelmi témákat, amiknek feldolgozásában nagyot alkotott, és amelyek révén ismertté tette nevét a történészek és a szélesebb közönség körében. A történészprofesszor ezúttal saját életén keresztül figyelte meg és elemezte a közelmúltat olyan szociológiai és szociometriai eszközökkel, amelyek által sikerült a megközelítésének a szokásos önéletrajzi írásokénál jóval nagyobb mélységet adni. A könyvben így iskolájának és munkahelyeinek történeteit, életének fontosabb szereplőit is bemutatja.
„Attól lettem értelmiségi, hogy megszerettem az olvasást”
– jelentette ki Romsics annak kapcsán, hogyan vált ki a falusi közegből.
Kisgyermek korában – mesélte a történész –, ha tehette, elbújt a szénakazalban, felmászott egy fára, és olvasott. Ilyenkor fajsúlyosabb könyvek is kezébe kerültek a történelem iránt már akkor érdeklődő fiatalnak.
A könyvben ezekről is számot ad. Che Guevara, a marxista forradalmár is megjelenik a kötetben, ami miatt – elmondása szerint – többen értetlenkedtek, miért vallotta be, hogy hatással volt rá a kubai forradalom legendás alakja, hiszen ma már „nem menő” az egykori gerillaharcossal példálózni.
Romsics azonban vállalta, hogy Che Guevara hatással volt rá, hisz fiatal parasztgyerekként olvasott róla, aki szegények között élt, és látta azt a nyomorúságot, ami az 50-es években egy magyar faluban, de egy székelyföldi, vagy erdélyi faluban is jelen volt. Másfelől, olvasta azokat a regényeket, amelyek szintén arról szóltak, hogy az emberek föllázadnak és az igazság érdekében fegyvert fognak és harcolnak, mint tették azt a kurucok, a ’48-as honvédek.
„Nem természetellenes az, hogyha én ezt tizenhat-tizenhét évesen Che Guevarában találtam meg, aki, mint tudják, orvos volt, egy jómódú középosztálybeli gyerek, aki fölült egy motorra és bejárta Bolíviát és Dél-Amerika több országát, szembesült a szegénységgel, ami ott is jelen volt, és azt követően fegyvert fogott és elment Kubába harcolni meg utána máshová is” – mondta a történész.
Hozzátette, arról, hogy a laktanyában kivégzések történtek a parancsára, nem tudott. Csak utólag tudta meg. Számára az egalitárius társadalomnak, az igazságra törekvésnek volt abban az időben az idolja Che.
Forradalmi gondolatoktól a tényekig
„Azt szerettem volna megírni, hogyan kell világforradalmat csinálni, és hogyan kell megdönteni a kapitalizmust, a szocializmust és mindenféle diktatúrát. Valamint azt, hogy hogyan kell egy igazságos társadalmi rendet felépíteni. Szerencsére a szegedi tanáraim, köztük Nagy István, nagyon barátságosan ráébresztett arra, hogy nem biztos, hogy ezt huszonkét évesen kell megírni. Jobb lenne valami olyan témát választani, ami sokkal könnyebben megoldható, és ezt majd később. Tudta, hogy akkor már úgysem fogom megcsinálni, mert már tudni fogom, hogy nem lehet, képtelenség” – emlékezett vissza Romsics Ignác fiatalkori meglátásaira.
Nagy István Romsics figyelmét a Kalocsa környéki parasztfelkelésre irányította át. Következő témáját Ránki György Kossuth-díjas magyar történész adta. „Ahogy öregedtem, korosodtam, a témáimat egyre inkább én választottam meg. Az utolsó könyveimnél én döntöttem el, hogy erről szeretnék írni, és nem volt nehéz kiadót találni hozzá. Az elején nem így indult a dolog” – tette hozzá.
Első munkáira már felkapta a fejét közönsége, és visszhangja is lett: az 1919-es parasztlázadást elemző munkáját diákköri dolgozatként akarta bemutatni Debrecenben, „de úgy ítélték meg, hogy jobb, ha azt nem mutatom be”. Utána a kecskeméti Forrásnak ajánlotta fel, szerkesztői nagyon jó írásnak tartották, de ők is továbbirányították a történészt, mert nem akartak parazsat a fejükre.
„Ez egy ellenzéki hangvételű írás volt, ami azt dokumentálta, hogy a tanácsköztársaságnak nem igazán volt tömegbázisa. Legalábbis Kalocsa környékén biztosan nem volt” – részletezte a történész.
Romsics így írását elküldte a pesti székhelyű Valóság folyóiratnak, amiről azt mondták neki, hogy a lap szerkesztői közel állnak Aczél Györgyhöz, ezért sokkal többet megengedhettek maguknak, mint a Forrás szerkesztői. Ők változtatás nélkül közölhették Romsics írását 1977-ben. Általa három állásajánlatot is kapott Budapestről, előtte hiába próbálkozott. Ez volt Romsics elmondása szerint a belépője, és általa került a Történettudományi Intézethez is, ahol a magyar történészek színe-java megfordult.
„Itt is sikerült egy kis botrányt kavarnom, másként mint a dunamelléki ellenforradalommal” – folytatta saját pályafutásának történetét a szerző.
A Gondolat Kiadónál indult egy ismeretterjesztő sorozat Magyar história címmel. Az itt megjelent köteteket 30-50 ezer példányban adták el. Romsics a bethleni konszolidációról írt ismeretterjesztő könyvet, amit gyorsan befejezett, de kissé eltért a kánontól, mert azt próbálta dokumentálni, hogy a trianoni békeszerződés eléggé igazságtalan volt, többek között a határmenti területek miatt is. Ugyanakkor azt szerette volna dokumentálni, hogy a Horthy-rendszer nem volt fasiszta, és diktatúraként sem lehet rá hivatkozni. Megállapítása szerint korlátozott parlamentáris rendszer volt.
Romsics Ignác szerint azoknak, akiknek tetszett a tanácsköztársaságról szóló írása, nem tetszett új munkája, Ránki György azt is kijelentette, hogy ezzel a személettel nem lehet a Történettudományi Intézet tagja, de azért továbbra is támogatta a fiatal szerzőt.
A külföldi levéltárakból kiolvasható Magyarország helyzete
A történész megfordult a finn, az amerikai és magyarországi felsőoktatásban is, így könyvében az egyetemek, vagy jobban mondva az említett országok felsőoktatási rendszereinek különbségeiről is beszámolt. Külföldi látogatásairól azonban általában is elmondható, hogy hasznosnak bizonyultak pályafutása szempontjából, hisz nem csak országokat, kultúrákat ismert meg, mert ha már ott járt, akkor a levéltárakba is bekukkantott. Például megtudta azt is a diplomáciai levéltárakból, hogy különböző országok (mint Németország, Franciaország, Anglia, Egyesült Államok, Finnország) követségei hogyan gondolkodtak Magyarországról a két világháború alatt: azaz követni lehetett, hogy a Budapesten akkreditált követek mit jelentettek haza, miről beszéltek Horthyval, Bethlen Istvánnal, mennyire kell azt komolyan venni, amit mondtak neki, mennyire nem.
Most a kínaiak fogják felszabadítani Magyarországot?
Romsics Ignác egy kínai kutatóval való beszélgetését is elmesélte, amit 1981-ben a párizsi külügyi levéltárban folytatott le. Dohányzás közben a kínai történész azt mondta neki:
„Romsics úr, mi tudjuk, hogy maguk milyen helyzetben vannak, a szovjetek megszállták magukat, távolról mi figyeljük Magyarország helyzetét, de ne aggódjon, mi magukat rokonunknak tekintjük. És eljön az az idő, amikor mi föl fogjuk magukat szabadítani” – idézte a kínai kutatót Romsics, aki ezek hallatán elmondása szerint nem sokat gondolkozott, azt válaszolta rá, hogy Magyarországot már felszabadították a törökök, utána a Habsburgok, majd a németek, majd az oroszok, nem biztos, hogy szüksége van Magyarországnak kínai fölszabadításra.
„De azóta a kínai kolléga ígérete beigazolódott. Lehet, hogy nem fegyverrel vagy tankkal, de más módon felszabadítanak” – jegyezte meg humorosan Romsics Ignác.
Érdeklődésünkre azonban azt is hozzátette, hogy nem tudná megmondani, mennyire lesz sikeres Magyarország mostani, Kínához való közeledése , mert más kultúra és civilizáció. „A bökkenő ott van, hogy ahhoz, hogy egy hatalom világhatalom legyen, nem elég gazdaságilag potensnek lenni, nem elég egy nagy hadsereget fenntartani, hanem kulturálisan is vonzónak kell lenni. A globalizáció nagy mértékben amerikanizáció. Az amerikai vagy az angolszász zene, viselet, zene, étkezési kultúra az egész világon, még Kínát is beleértve terjed. A kínai szellemi kultúra nemigen tud elterjedni. A kereszténység és a konfucianizmus nem kompatibilisek” – jegyezte meg Romsics.
