Intelligens, bőbeszédű, spontán. Szabadon áramló, tagolt, kulturált szöveg, ellentétben a politikai osztály dadogó és kaotikus beszédstílusával. Mindezek nem akadályozták meg benne, hogy elveszítse az elnökválasztást. Crin Antonescu nem vágyik vissza a politikába. Ha nagy ritkán rá lehet venni, szívesen válaszol néhány kérdésre.
Doru Bușcu (D.B.): Nemrég Alaszkában láthattuk a béke-illúzió egy újabb epizódját. Vlagyimir Putyin civileket bombáz Ukrajnában, és ukrán katonákat gyilkol, Donald Trump vörös szőnyeget terít eléje. Ukrajna agóniája elhúzódik. Képes az Európai Unió átvenni az erő szerepét, amelyről az Amerikai Egyesült Államok lemondott?
Crin Antonescu (C.A.): Nem. Egyébként az amerikai birodalom helyén nincs üresedés. Noha sokan sietnek megállapítani, hogy az amerikai birodalomnak vége, én úgy gondolom, ettől még nagyon messze vagyunk. Legfeljebb az úgynevezett „unipoláris“ korszak vége lehet a mostani (meglehetősen rövid korszak volt egyébként). Az USA katonai, diplomáciai, gazdasági, technológiai és kulturális szempontból hozzáférhető erőforrásai még mindig hatalmasak, és amit mi „birodalomnak“ hívunk, annak van jövője, még ha a „pax americana“ befejeződött is. Mivel maga Európa sosem volt birodalom (a Római Birodalom mediterrán volt, nem európai), Európa fellépése potenciális világtényezőként legfeljebb egy projekt lehet, két feltétellel: intézményi kohézió és erős vezetés. Ma egyik sincs meg. Az Egyesült Királyság, Franciaország vagy Németország körülményes és korlátozott szerepet játszik, de az EU előtt egészében hosszú út áll még, mielőtt függetlenedne Washingtontól.
D.B.: Ha csak rápillantunk a térképre, azonnal látszik: Románia az Oroszországi Föderáció stratégiai – katonai, politikai és gazdasági – expanziójának irányában található. Putyin déli útvonalat keres a Fekete-tengeren keresztül, mert az katonailag hozzáférhetőbb és gazdaságilag előnyösebb: elkerüli az északi lengyel-skandináv falat és a balti szövetséges flottákat. Románia túlérzékeny helyzetben van, de átalussza. Mit tehetne? NATO biztonsági ernyője alatt maradjon, vagy saját védelembe fektessen be?
C.A.: Nem „vagy … vagy“, hanem „és“. Romániának erősítenie kellene pozícióját a NATO-ban, miközben fejleszti saját védelmi képességeit. Ebben a tekintetben igazán fájdalmas, hogy még arról is nehéz beszélni, hogy a jelenlegi román vezetés nem képes egyszerűen – ahogyan eddig tette – aláírni a NATO vagy az EU jelenléti listáját.
D.B.: Ön majdnem elnöke lett Romániának, és az ország külpolitikájával foglalkozhatott volna. Most, hogy az Egyesült Államok érzelmei az EU-val szemben egyre hűvösebbek, és hatalmi pólusok jönnek létre az euroatlanti Nyugat szívében, mit kellene tennie Romániának: tábort választania, vagy inkább passzívnak maradnia?
C.A.: A döntéshez információ és hatalom kell. Mi csak véleményt formálhatunk. Ma Románia nemcsak passzív. Egyszerűen ki van kapcsolva. Annak ellenére, hogy az általános keretben (tagságunk a NATO-ban és az EU-ban, és – mégiscsak – a stratégiai partnerség az USA-val) történelmi lehetőség előtt állunk, ma valószínűleg az eddigi leggyengébb külpolitikai szereplésünket láthatjuk. Vagyis nincs is külpolitikánk. Példa nélküli helyzet. Semmit sem hasznosítottunk abból, amit Románia Ukrajna támogatásáért tett. Csak a polgáraink jelentős kiadásaival maradtunk.
D.B.: Nicușor Dan, az elnök és a hadsereg főparancsnoka, a Tengerészek Napján kolostorokat látogat, viszont hiányzik a konstancai katonai parádéról, ahol az elnökök hagyományosan megcsodálják a fekete-tengeri flottánk szegénységét, amely tenger az oroszok számára a legkönnyebb prédát jelenti. Hogyan értékelhetjük ezeket a tényeket?
C.A.: Romániának nincs elnöke. Két szerencsétlen, bár nem jelentéktelen elnöki mandátumok után most – Nicușor Dannal –, a karikatúra szintjén is megbuktunk. Ez minden képzeletet felülmúl. Minden paródia hamar véget ér, de ez még alig kezdődött el.
D.B.: Ilie Bolojan miniszterelnök, a PNL elnöke megszorító intézkedéseket támogat, amelyek megkérdőjelezik a gazdaság talpraállását. Először csökkenti a bevételeket és elbocsátásokat rendel el, ezzel megállítja a fogyasztás alapú növekedést. Aztán adókat emel, ezzel gátolja a beruházás- és vállalkozás-alapú növekedést. Ez vízió, vagy ostobaság?
C.A.: Egy, a médiára alapozott delíriumban élünk, egyértelműen a valósággal párhuzamos térben. Mind a propaganda, mind Bolojan úr fenntartja a zavart a hiánycsökkentés pontszerű intézkedései és a „reform“ koncepciója között. Nincs semmiféle reformterv, csak egy kommunista típusú propagandacsempész kampány hirtelen vágások körül. Ahogyan a külpolitikai ötlet is hiányzik – még egy kicsike sincs –, úgy a román gazdaságban és igazgatásban sincs semmiféle fejlesztési vagy ha ragaszkodik, reformlátomás sem. Természetesen Bolojan úr nem az egyetlen felelős. De egyre gyakrabban az az érzésem, hogy saját maga kényelmes helyzetben van: azzal, hogy megpróbál megjavítani néhány törött csövet, az egész épület építészeként tekintenek rá.
D.B.: A koalíciós partnerek, a PSD és az RMDSZ, lázadoznak a megszorító intézkedések ellen. Bolojan úrnak választania kell: folytatja a politikát, vagy enged a politikai nyomásnak. Mit tanácsolna a PNL elnökének, mint egykori PNL-elnök?
C.A.: Nem vagyok abban a helyzetben, hogy tanácsot adjak Bolojan úrnak (aki, amúgy is úgy tűnik, más tanácsadókkal dolgozik), és nem is tartok erre igényt ebben a tekintetben. Ahogy elnökök sem vagyunk (Dan úr olyan, mint valamiféle alkotmányos monarcha, akinek nem volt szerencséje a genetikai lottóhúzáson), a miniszterelnöknek – a gyakorlatban – elnöki szerepet is vállalnia kellene. Ha Bolojan úr megérti és el tudja ezt vállalni, nem tudom. Nem kockáztatok újabb értékelést, amúgy is eddig túl optimista voltam ebben az ügyben.“
D.B.: Ön elveszítette az elnökválasztást, mert közbejött Ponta jelöltsége elvitt olyan százalékokat a PSD-PNL koalíciótól, amelyek eljuttatták volna önt a második fordulóba. Victor Ponta, aki átmenetileg eltűnt a politikából és golfozóvá vált, jelzés nélkül visszatért nyaralásából, és ellenjelölt lett, noha személyesen esélye sem volt. Biztos vagyok benne, hogy van magyarázata erre a helyzetre.
C.A.: A jelöltség számomra élénk, látványos, teljesen váratlan élmény volt, rengeteget fedeztem fel Romániáról (főleg jót), új emberekről, magamról. Meg vagyok békélve; senki nem mondhatja, hogy tehettem volna valamit, én meg félreálltam. Őszinte kampányt csináltam, nem nyertem, és vállalom ezt a kudarcot. Számomra személy szerint ez nem jelent semmilyen drámát vagy szégyent. Ilyen vagyok én, ez volt az választók döntése, és az élet megy tovább, mindenki számára úgy, ahogy tudja meg akarja és meg tudja magának teremteni. Ponta, Ghiță és más bizánci operettfigurák mindig léteznek majd. Talán eljön az idő, amikor az ilyen toxikus szereplők szerepe csökkenni fog a román közéletben.
D.B.: A kampány során Elena Lasconi vitatható képeket tett közzé Nicușor Danról, Victor Pontáról és Florian Coldeáról. Ennek eredményeképp egyes szavazóik átpártoltak Danhoz, megerősítve bejutását a második fordulóba. Az Antonescu-jelölt végső áldozata önt érte, mintegy 70 000 szavazattal kiesett. Hogyan látja most, három hónappal később?
C.A.: Meghagyom az önök, a professzionális megfigyelők számára ennek a szekus epizódnak a boncolgatását. Inkább nem teszem ki magam ilyesminek, hacsak nem vagyok kényszerítnek rá.“
D.B.: A PSD eróziója a megszorító csomagok miatt folytatódik, és szinte biztos, hogy pár hónapon belül távozik a kormányzásból, hogy visszaszerezze szavazótáborát. A Bolojan-kormány rászorul majd, hogy kedvezzen a PSD-nek az ellenzékből nyújtott parlamenti támogatásért. Gyakorlatilag, a PSD ellenzékből fog kormányozni és egy PNL–USR kisebbségi kormányt irányítani. Ki fog többet veszíteni politikailag: a PSD vagy a PNL?
C.A.: A PSD és a PNL sorsa másodlagossá válik. Ahogy most állnak, valószínűleg mindketten veszíteni fognak.
D.B.: A korábbi román elnökök mindegyike párthoz kötődött. Nicușor Dan elnök nem rendelkezik még politikai bázissal, amelynek segítségével személyes hatalmát építhetné. Választhat: pártot alapít az USR-ből és a PNL-ből átugrottakkal, vagy elfogadja hatalma alapjaként az állam erős intézményeit. Mit gondol, melyiket fogja választani?
C.A.: Dan úr nagyon messze áll az ilyen dilemmáktól. Végletesen messze. Lehet, hogy aki őt a választókra tukmálta, annak van ilyen problémája. Ő meg van óvva a választás és a döntés kényelmetlenségeitől. De semmiképpen se essünk bele összeesküvés-elméletek csapdájába. Nem mások tették Dan urat Románia elnökévé. Ő maga volt kitéve olyan formában, amilyen – ma nincs meglepetés, hiszen a választópolgárok és a romániai „elit“ (a nagyvárosi urbánusok) tudatosan, a helyzet ismeretében választották meg őt.
D.B.: Az ókori Róma, ezt ön nálam jobban tudja, a hatalmát és jólétét diktatúrákon keresztül építette fel, ugyanakkor megőrizve a demokrácia látszatát a Szenátus intézménye és a tribunusok révén. A katonai zsarnokságot váltogatta a polgári szabadságokkal, hogy szembenézzen a válságokkal. A kemény kéz hatékonynak bizonyult a fejlődés eszközeként az ókortól a modern világig. Jót tenne-e Romániának egy autoriter rezsim?
C.A.: Nem hiszek a tekintélyelvű rezsim erényeiben. Demokratikusan megválasztott vezetők valódi autoritására van szükség, és még meg kell próbálkoznunk ezzel.
Megjelent a Caţavencii szatirikus hetilap 33. (augusztus 20-26.) számában. Szerkesztett gépi fordítás.
