Romániai vírus – Smaranda Enachéval Józsa Márta beszélgetett

A román–magyar párbeszéd jelképének is tekinthetjük a Marosvásárhelyen élő Smaranda Enachét, a Pro Europa Liga társelnökét. Több nyelven, köztük magyarul kiválóan beszélő tanár és emberi jogi aktivista. Egyike volt azoknak, akik éppen a megbékélés miatt fontosnak tartották a mára Orbán Viktor erdélyi játszóterének tekinthető Tusványos működését. Semmilyen közösséget sem vállal már az egykor remélt megbékélés helyett hovatovább az uszítást szolgáló rendezvénnyel, gondja azonban van bőven. Éppen zajlik Romániában a megismételt elnökválasztás, ahol minden előrejelzés szerint nagyon erős szélsőjobb erőkkel kell megküzdeniük mindazoknak, akik nem a barna színekbe öltöztetett Európát választanák a jövő helyett.

– Harmincöt éve van jelen a polgárjogi mozgalomban, ez már történelem. Ezalatt Romániában, Magyarországon és persze a világpolitikában is nagyot változott minden. A nem várt fejlemények miatt is kérdezem: optimista?

– Nem merek sem optimizmusról, sem pesszimizmusról beszélni. Legyünk inkább realisták, szögezzük le, hogy valójában most konzervatív ellenforradalom folyik. A Covid után jött a háború, az egész egy negatív élményhalmaz. Majdhogynem arra készteti az embert, hogy kimondja: hiába harcoltunk, tettünk sok mindent az emberi jogokért, a történelmi megbékélésért, az európai identitás megerősítéséért, minden eltűnt. De szerintem ez nem pontosan így van. Érzékelhetően a fogalmaink és értékeink ellen folyik ellenforradalom. Ennek csak a kezdetét látjuk. Ez is szörnyű. Érthető, ha tartunk attól, hogy a román, a magyar és általában a világhelyzet még nehezebb lesz, de azt kell mondanom, ez a harc még nem dőlt el.

– Kinek a harca: a miénk vagy az övék?

– A miénk. A palackból kiszabadult mindaz, amit az emberi szabadságról, a tekintélyről, a jogokról biztos helyen gondoltunk. És az ezekhez kapcsolódó érzések is összekeveredtek. Lehet, hogy eleinte a manipuláció, a félrevezetés, az agymosás mindezt próbálja megsemmisíteni, de közben már látjuk, hogy az emberek ezt nem fogadják el sehol a világon.

– Honnan látja?

– Onnan, hogy az emberek egyszerűen kivonulnak az utcára és ellenállnak. Ellenállnak Grúziában, Oroszországban is, de nem láthatjuk, mert nagyon hamar bebörtönözik őket. Törökországban, az Egyesült Államokban, Szerbiában, Magyarországon is van ellenállás. Romániában is volt Európa-párti nagy megmozdulás Bukarestben és több városban. Anakronisztikus szerintem az az elképzelés, hogy a szélsőséges jobboldal a konzervativizmusával vissza tudná fordítani a történelmet. Igaz, a történelemnek vannak krízispontjai, és ez a mostani is az. Nekem az fáj a leginkább, hogy sok az olyan ember, aki azt mondja, jaj, kiábrándultam a demokráciából, mert az nem tökéletes, most már mit is lehetne tenni, inkább foglalkozzunk a mi kis kertünkkel, ahogy Voltaire gondolta. De ez nem így van. A mi kis családunk egy nagyobb családban van, a nagyobb család a világban van, és mi felelősséggel tartozunk azoknak, akik több száz éven keresztül tettek valamit azért, hogy szabadok legyünk. És akkor egyszerűen adjuk most mindezt fel, mert nekünk túl nehéz kiállni valami mellett? De hát gondoljunk arra, mennyire megfélemlítették az embereket a különböző történelmi korokban. Egyszerűen kivégezték őket például. Most hallathatjuk a hangunkat, kivonulhatunk az utcára és megállíthatjuk őket.

– Vagy esetleg kiesünk az ablakból, ahogy az a putyini Oroszországban történik.

– Agresszió mindig van. Nemcsak fizikai, van erkölcsi és egzisztenciális megtorlás is. Ez nagyon nehéz, alig lehet kibírni, a mindennapi ember fél. Ha kilép a sorból, akkor elveszítheti a munkahelyét, vagy a családjával történhet valami. Nem föltétlenül bebörtönzés, hanem retorzió. Egyszerűen az adóhivatal által. A megélhetése megszűnik, és kész.

– Mind a romániai, mind a magyarországi sajtóban egyre gyakrabban úgy tűnik, hogy haditudósítások szavait olvassuk. Ugyanazokkal az érvekkel és szókészlettel dolgozik a magyar és a román szélsőjobboldal is. Az ember azt gondolta volna, hogy mondjuk Corneliu Vadim Tudorral vagy Funarral eltűnt ez a fajta gondolkodás Romániából. Aztán kiderült, ahogy a viccben szokták mondani, hogy volt rá igény. Minek tulajdonítja azt, hogy Romániában ennyire hirtelen, minden előrejelzés nélkül fölbukkant a Covid idején az AUR párt, aztán Călin Geor­gescu és társaik?

– Nagyon sokan ellenezték az oltást, ebből indultak ki és erősödtek meg ezek a mozgalmak. De hadd mondjam el: számunkra nem volt titok, hogy mi van a háttérben. Azok a román pártok, amelyek Európa-pártinak mondják magukat, másképpen beszélnek a demokráciáról nemzetközi közegben, és másképpen itthon. Van egy még veszélyesebb jelenség is, amely nem tűnt el. Mi, akik a civil szférában dolgozunk, Bukarestben, Kolozsvárott, meg itt, Marosvásárhelyen is, ahol a Pro Europa Liga működik, tizenöt vagy akár húsz éve is tudjuk, hogy léteznek, és nem kevesen, csoportok, melyek a legionárius, a vasgárdista, az újfasiszta eszméket akarják feltámasztani.

Az állami intézmények nem figyelnek fel erre megfelelőképpen. Romániában hoztak az ilyen mozgalmak és csoportok ellen törvényeket. Ezeknek a betartását mindig számonkértük az illetékes intézményeken. De ez egyszerűen nem érdekelte őket. Amikor a mai helyzet előállt, azok voltak a legjobban meglepődve, akiknek felelősségük lett volna a törvények betartatása. Számunkra ez a fordulat nem volt meglepetés. Marosvásárhelyen már 1991–92-ben azt szerették volna, hogy a Vársétányt nevezzék el Ion Antonescu marsallról. Aki szövetségese volt Hitlernek. Őt ki is végezték, de a nosztalgia megmaradt. Már a Ceaușescu-időkben megvolt. Marin Preda 1975-ben, Delírium címmel írt egy regényt, amiben már tapasztalható volt Antonescu valamilyen rehabilitációja. Ceaușescu utolsó éveiben a tendencia már nagyon látszott. Romániában ugyanis nem egyszerűen szocializmus volt, hanem nemzeti szocializmus. Ezek a gyökerek nem haltak el, a vírus életben van, a zsidók, a romák elleni diszkrimináció, a kisebbségi kártya folytonos kijátszása mint politikai cél megmaradt, sőt. Bukarestben egy ezzel foglalkozó intézet számtalanszor beperelt olyan csoportokat, amelyek nyíltan vasgárdista szimbólumokat terjesztettek. Az ügyészség mindig ejtette az ügyeket, pedig lehetett volna valamilyen törvényes megoldás ezeknek a mozgalmaknak a megfékezésére. A magát most hősnek, szuverenistának, patriótának nevező Călin Georgescu ellen is voltak évekkel ezelőtt feljelentések a teóriái meg a szimbólumai miatt, de nem indult meg az eljárás.

– Ha nem indult volna az elnökválasztáson, és ha nem ő nyeri az első fordulót, akkor valószínűleg ez így is maradt volna.

– Valószínűleg. Pedig az első fordulót azért nyerte meg decemberben, mert a háttérben harminc éve erősödött az a vírus, amelyet még Ceaușescu idején konzerváltak. Nacionalizmus, szélsőséges nemzeti érzelmek, a másság kizárása. Bizony ezek most jól látszottak, de nagyon későn jöttek rá kormányunk politikusai a veszélyre. És akkor már nem volt más lehetőségük, csak az, hogy egy nem egészen tiszta, de mégis az Alkotmánybíróság hatáskörében levő eszközzel lépjenek fel, és megsemmisítették az első fordulót.

– Ennek van egy vitája. Nem arról beszélek, hogy a szélsőjobb vitatkozik a demokratákkal, hanem arról, hogy a történtek nem ásták-e alá az alkotmányosságot. Egy már el is kezdett választási fordulót semmisítettek meg azért, mert lényegében mindaddig futni hagytak egy vasgárdista eszméket terjesztő közszereplőt.

– Bűnözőt választott a nép az első helyre. Ez sem egészen alkotmányos. Nézze, az Alkotmánybíróság általában nem szokott foglalkozni választási ügyekkel. De a titkosszolgálatok most bizonyítékkal álltak elő.
– Nem láttuk.

– Nem is fogjuk, vagy talán csak nagyon sok év múlva. De valószínűleg van bennük olyan tény, amely azt a nagy veszélyt sugallta, hogy ha Călin Georgescu és csapata jutna hatalomra, akkor az alkotmány, továbbá Románia nemzetközi politikai pozíciója alapvetően megváltozhat. Ez az ország, úgy-ahogy, de az unió tagja, és a NATO-nak is.

– A bezzeg Románia.

– Amely egyszer csak elkezd abszolút putyinista lenni, és a következőkben a Trump-féle politikát akarja követni. Romániában hagyomány, hogy a pártok migrálnak a legerősebb politikai erő felé. A szociáldemokraták, a liberálisok közül is sokan hajlamosak lettek volna erre. Ezért lépett az Alkotmánybíróság. Nekem mint emberi jogi aktivistának egyébként nagyon nehéz tapsolni ehhez. De a jövőnkről van szó, mit lehet tenni ekkora veszélyhelyzetben? Romániában azért a felmérések azt mutatják, hogy a jelentős szélsőjobboldali jelenlét mellett a románok továbbra is az Európai Unió tagjai szeretnének maradni. Nagyon szeretjük, amit ajándékba hozott az integráció, de nincs meg az a kultúránk még, hogy tiszteletben tartsuk a demokratikus alapot, amely ide vezetett. Mi, a civil szféra, nagyon sokat harcolunk azért, hogy ezen változtassunk.

– Mivel magyarázza, persze a pénzen kívül, azt, hogy a román szélsőjobb együtt jár valamifajta oroszbarátsággal? Hiszen ott van a sok román által magáénak érzett Moldovai Köztársaság, amelyet viszont Putyin folyamatosan fenyeget.

– Romániában mindig is létezett olyan na­cio­nalizmus, amely egyáltalán nem sze­retett volna aláírni semmilyen szerző­dést például Magyarországgal. Vagy Ukrajnával, vagy Szerbiával, vagy más olyan országgal, ahol román kisebbség él. Mi nem szolgáltunk jó példával a bel­politikánkban a kisebbségeink iránti toleranciában, de a szomszédainkkal kap­csolatban nagy elvárásaink vannak. Ez a szélsőség hangoztatja, hogy vannak területek, amelyeket vissza kellene sze­reznünk, például Ukrajnától. A szél­ső­jobboldal itt Romániában nyíltan mondja még a parlamentben is, hogy hát miért ne szakítsák szét Ukrajnát, mert nekünk is akkor jár egy darab be­lő­le.

– Ez a magyar modell…

– A magyar modell, igen, és ez itt most megerősödött nagyon. Ezek az emberek morálisan annyira üresek, hogy az áldozat és a tettes között nem tudnak már választani, például Ukrajna esetében. Amikor Antonescu emlékét elkezdték tisztára mosni, felbukkant a gondolat, hogy a románok elég nagy része erős vezetőt kíván magának, mint Orbán Viktor, mint amilyen Ceau­șescu volt, szóval legyen erős, legyen nacionalista, álljon ki mellettünk. Kevésbé érzik, hogy ebből milyen hátrányaik származnak.

– Mit gondol arról, hogy Romániában kétféle nyoma is lehet a mélyállamnak? Az egyik az ortodox egyházban, a másik pedig a Securitate utódszervezeteiben bomlasztó titkosszolgálatokban érhető tetten.

– A kettő össze is nőtt. Ceaușescu idejében nagyon sok ortodox egyházi vezető is be volt szervezve. Államegyháznak érezték magukat, és annak is fogadta el őket az állam. Ki is használta őket. A titkosszolgálat részévé is váltak abban az értelemben, hogy részt vettek az elrománosításban, ami számomra akármennyire kellemetlen, de be kell ismernem, hogy létezett. Nemcsak a titkosszolgálat, az oktatási rendszer és a hadsereg vett ebben részt, hanem az egyház is, főleg az ortodox. Ma is. Saját szememmel is látom, tudom a falusi házunkban a szomszédaimtól, hogy mit prédikál a pap. Fundamentalista, nacionalista szövegeket.

– A magyar egyházak sem mentesek ettől.

– Abszolút nem, magam is tapasztaltam, amikor valaki pár éve meglátogatott, hogy dedikáljon nekem egy könyvet. Kérdezte váratlanul tőlem, hogy mit gondolok Ferenc pápáról, és azt mondtam, hogy jó ember, érzékeny a többi ember jogaira, próbálja tiszteletben tartani, igyekszik autentikus keresztényként gondolkodni a világról. Abban a percben azt mondta, hogy ha önnek ez a véleménye erről a semmirekellő pápáról, akkor nem dedikálok. Felállt, és kiment az irodából. Szóval vártam volna én is, hogy Erdélyben a magyar egyházak is sokkal többet tegyenek azért, hogy az emberek szeressék felebarátaikat, úgy, ahogy azt a kereszténység elvárja tőlünk, és segítsenek az áldozatokon.

– Harmincöt évvel ezelőtt egyikünk sem így képzelte volna a mai napot. Mennyire érzi a mai magyar kormány, és mennyire az önmagát etnikai pártként meghatározó romániai magyar párt­nak, a ma is kormányon levő RMDSZ-nek a felelősségét abban, hogy a román–magyar és a magyar–ma­gyar párbeszéd is hiánycikk?

– Szerintem a magyar kormánynak elsősorban Magyarország iránt van felelőssége. Azt kell mondanom, hogy Magyarországot annak teszi ki a mostani kormány, hogy abszolút elszigeteli Európában, nem tart az európai közösséggel, egyszerűen ellene megy. Azt hallom a hírekben, hogy Brüsszel az ellenség. Ezt egyszerűen nem lehet elfogadni. Magyarország nyugatorientált Szent Istvántól kezdve. Az embereket ennyire manipulálni, megszerettetni velük a gyarlóságot, ezt nem lehet elfogadni. Szóval a felelősség nagy. Nemcsak Magyarországnak ártalmas ez, hanem egész Európának és az uniónak. Másrészt a magyar kormány egyik propagandacélja, hogy megvédje a határon túli magyar közösségeket. Ez rendben is van. De olyan politikát folytat nemzetközi szinten, amely igazából ártalmas a magyar elvárásoknak a határokon túl. A magyar közösség sorsa Erdélyben nem Orbán Viktortól függ, hanem attól, hogy mennyire demokratikus Románia. Ha a magyarországi kormány olyan értékeket vagy hamis értékeket hirdet, mint a szélsőséges román politikum, akkor mi fog történni, ha ez a szélsőség kormányra kerül, és be fogja tiltani például a magyar nyelv használatát? Vagy a magyar kormány itteni befektetéseit.

– Vagy a kettős állampolgárságot.

– Mindezt felszámolhatja, és ez nem teoretikus valami, hanem egyszerűen kimondták, Călin Georgescu és a többiek. Az AUR pártnak a vezetője az egyik huligán volt azok közül, aki az úzvölgyi temetőbe mentek, és ott randalíroztak a keresztekkel.

– A magyar sírhantokon. Tegyük hozzá, hogy az a George Simion volt az, aki pillanatnyilag a közvélemény-kutatások szerint vezeti a román elnökválasztási jelöltek listáját.

– Mindenkinek érdeke volna, hogy olyan biztos, legitim és megbízható háttere legyen a magyar közösségnek itt, amely európai szinten tud cselekedni. Ha Magyarország komplett elszigetelt, ha nincs legitimitása, nincs hitele Európában, akkor hogyan tudja meggyőzni a többi európai kormányt például arról, hogy igenis jó volna több autonómiát adni Székelyföldnek?

– Azért ne tagadjuk le a felelősségét az RMDSZ-nek, annak a romániai magyar pártnak, amely nagyon szorossá fűzte a kapcsolatát Orbán Viktorral. És ez valószínűleg nem tett jót az erdélyi magyaroknak sem.

– Olyannyira, hogy amikor egy tévéműsorba meghívják az RMDSZ mostani vezetőit, és feltesznek nekik egy kérdést Orbán Viktor Putyin-barát politikájáról, akkor összevissza beszélnek, nem adnak tiszta választ. Ez nagyon kellemetlen, mert az RMDSZ-nek eleinte fantasztikus szerepe volt Romániában. A román–magyar megbékélés támogatni tudta Románia európai integrációját, kiváló személyiségei voltak, Markó Béla és a többiek, őket tiszteletben tartotta a román közösség is. És a román pártok is, de most nem ez történik. Ennek az oka az RMDSZ függősége Orbán Viktor Fideszétől. És ez most erősíti azokat a hangokat, amelyek mindig is a magyar közösség ellen próbáltak hangolni, amelyek a szélsőséget képviselik.

– Már a választás első fordulója előtti napokban is aggodalmas hangulatban beszélgettünk. Azt mondta, nem kell félni. Most, a sokkoló vasárnapi eredmény után azért hívtam fel, hogy megkérdezzem: fenntartja?

– Két dolog miatt is sokkoló, igen. Egyrészt negyven százalék fölötti a nacionalista, szuverenista, szélsőjobb jelölt eredménye. De sokkoló az is, hogy csaknem negyven százalék a nem szavazók aránya. Ennek fel kell ébresztenie az Európa-barát embereket, észre kell venniük, mik lehetnek a következmények. Szóval létezik remény, még ha számokban ez most lehetetlennek látszik is, hiszen húsz százalékkal maradt alul a második helyen végző bukaresti főpolgármester. Végső soron még a parlament is felfüggeszthetné Simiont a második forduló után. Baj az is, hogy politikai krízis van, lemondott a kormányfő, szétesett a koalíció, az elnök eleve ideiglenes. És nagy a nyomás Románián Putyin és Trump felől, de még nem dőlt el a dolog, nem hiszem, hogy a választók engedik az országot eltérni az európai és NATO-vonaltól.

Megjelent az Élet és Irodalom LXIX. évfolyama 19. számának Interjú rovatában 2025. május 9-én.