Az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott (OFJ) szebeni szalámit hivatalosan is árusítják az Egyesült Államokban, így ez az első romániai állati eredetű termék, amelyet az amerikai piacra exportálnak – derül ki a gyártó hétfői bejelentéséből.
„Március utolsó napjaiban a szebeni szalámi első szállítmánya átment a vámon, és ma már az Egyesült Államok boltjainak polcain van” – jelentette be a gyártó a LinkedIn-en.
A nagyszebeni szalámi egy nyersen szárított szalámi, amely érett sertésből származó sertéshúsból és kemény szalonnából készül. A keveréket természetes és/vagy kollagénhártyákba töltik, majd keményfa füstölésnek, érlelésnek és hidegszárításnak vetik alá.
Annak ellenére, hogy a szebeni szalámi az egyik legismertebb, nagy hagyománnyal rendelkező romániai felvágott, a hazai fogyasztás minimális. Az évi mintegy több ezer tonna prémium kategóriás felvágottból az egy főre eső átlagos fogyasztás 15-20 deka körül van, ami elég szerény mennyiség.
Az export szintén minimális, 2017-ben a teljes mennyiségnek csupán 2 százalékát értékesítették külföldön. Eddig többnyire Európába, Spanyolországba, Olaszországba, Franciaországba, Németországba és Nagy-Britanniába exportáltak szebeni szalámit, de becélozták a kínai, japán és amerikai piacot is. A terméknek az amerikai piacra való kerülése igazi áttörést jelent.
A szebeni szalámi eredete nem köthető Nagyszebenhez; neve onnan származik, hogy a szebeni vámnál hozták be a Román Királyságból Erdélybe.
A leghíresebb román szalámi története
1885-ben egy Filippo Dozzi nevű olasz Romániába emigrált, hogy kőművesként dolgozzon. Az északkelet-olaszországi származású Dozzi feleségével a Piatra Arsă kőbánya közelébe, az egykori Poiana Țapului faluba költözött.
Foglalkozása mellett Dozzi kolbászrajongó is volt. Észrevette, hogy Sinaia időjárási viszonyai kedvezőek voltak a száraz kolbászok előállításához. 1910-ben úgy döntött, hogy vásárol egy épületet Sinaián, amely egy étteremnek, egy borospincének és egy szállodának adott helyet; itt alapította meg a Filippo Dozzi egyéni vállalata nevű cégét. Az általa gyártott szalámi hamarosan sikeres lett, és luxusterméknek számított. Dozzi téli szalámi néven kezdte el árusítani kolbászát, amelyet az Osztrák–Magyar Monarchiába történő export során a „Nagyszebeni Vám” bélyegzővel láttak el. Így a termék szebeni szalámi néven vált ismertté. A téli szalámi elnevezést csak Romániában és Magyarországon használták, de a magyar téli szalámi különbözött a nagyszebeni szalámitól.
1943-ban bekövetkezett halála előtt Filippo Dozzi elárulta Antonio és Giuseppe nevű fiainak a szebeni szalámi receptjét. A fiúk a cég államosításáig folytatták apjuk munkáját.
Ugyanebben az időben, Josef Theil medgyesi téliszalámi-gyártó 1922-ben egy második gyárat nyitott Nagyszebenben „Theil & Co. AG Salami und Selchwarenfabrik” néven, és „Veritabilul Salam de Sibiu” (Az igazi nagyszebeni szalámi) néven kezdte el egy szalámifajta gyártását. (Egyszóval nem a Csíki Sör találta fel az igazi csíki sörös marketingfogást, létezett már száz évvel ezelőtt is.)
1948–1954 között a kommunista kormány államosította mindkét céget, és ezek után a román állami húsfeldolgozó vállalatokban folytatták a termelést. Az első szebeniszalámi-exportra az 1950-es években került sor. 1963-ban a nagyszebeni gyár (amely a medgyesi gyáránál állította elő a szebeni szalámit) bejegyezte a Salam de Sibiu védjegyet. Sinaia és Medgyes mellett 1975–1976-ban Bákóban, Galacon és Nagyszalontán további gyáregységeket hoztak létre a szebeni szalámi gyártásához. Az 1980-as években a termelés 90 százalékát, mintegy havi 40-50 tonnát Ausztriába, Nyugat-Németországba, Csehszlovákiába, Izraelbe, Belgiumba, Svédországba és a Szovjetunióba exportálták.
A 21. században a szebeni szalámit Sinaia, Nagyszeben, Bákó, Călărași, Barcaföldvár és Filipeștii de Pădure területén gyártják. 2017-ben 2100 tonnát termeltek, ennek 2%-át exportálták.
