Románia is csatlakozik ahhoz az Egyesült Államok által elindított fegyverbeszerzési mechanizmushoz, amelynek lényege röviden az, hogy európai szövetségesek pénzéből vásárolnak amerikai fegyvereket Ukrajnának. A bukaresti külügyminisztérium szerdai bejelentése szerint az ország 50 millió eurót különít el erre a célra az idei költségvetésből, mégpedig úgy, hogy ez nem lépi túl az állami kiadási plafont.
A program neve PURL, vagyis Prioritized Ukraine Requirements List, amit magyarra nagyjából Ukrajna kiemelt igényeinek listájaként lehetne lefordítani. A megállapodást július 14-én írta alá a NATO és az Egyesült Államok, és most Románia ezzel a lépéssel beállt azok közé az európai országok közé, amelyek már korábban is jelezték, hogy hajlandók pénzt tenni Ukrajna katonai támogatásába ezen a csatornán keresztül. A bukaresti kormány szerint a PURL nemcsak Ukrajna védelmi képességeit erősíti, hanem a térség biztonságát is, és illeszkedik mind a NATO-tagságból fakadó kötelezettségekhez, mind az Egyesült Államokkal fennálló stratégiai partnerséghez.
A PURL tulajdonképpen leváltotta az Egyesült Államok korábbi, közvetlen kormányzati fegyversegélyeit. Az új amerikai adminisztráció világossá tette, hogy továbbra is hajlandó fegyvereket szállítani Ukrajnának, de azt szeretné, ha ezek költségeit a partnerek fizetnék ki. A politikai arcát a programnak a NATO új főtitkára, Mark Rutte, valamint az amerikai elnök, Donald Trump adta.
A működés elég egyszerű: első lépésként Ukrajna katonai és védelmi vezetése összegyűjti, hogy a következő időszakban mi hiányzik a legjobban a fronton, milyen légvédelmi rakétából mennyi fogy, hol kell lőszerutánpótlás, milyen fegyverrendszerekből van azonnali hiány, és mi az, ami pár hónapon belül kritikus lesz. A lista ezután felkerül a NATO katonai döntéshozatali vonalára. Itt katonai tervezők nézik végig, hogy az igények összhangban vannak-e a harctéri helyzettel, reálisan indokoltak-e, és ami fontos: összeilleszthetők-e a NATO és az amerikai raktárkészletekkel. Magyarán: olyasmit kér-e Ukrajna, amit ténylegesen gyorsan le lehet szállítani. A következő lépcső az amerikai oldal. Az Egyesült Államok védelmi apparátusa, elsősorban a United States Department of Defense, megnézi, hogy az adott fegyverek rendelkezésre állnak-e, kivonhatók-e úgy a készletekből, hogy az ne sértse az amerikai hadsereg saját igényeit, illetve jogilag és technikailag exportálhatók-e Ukrajnába.
Csak ezután áll össze a végleges, zöld lámpás lista, ami már nem elméleti, hanem konkrétan megvásárolható tételeket tartalmaz. Ezt nevezik ténylegesen PURL-listának. Amikor ez megvan, jönnek képbe az európai országok. A csatlakozó NATO-tagállamok és partnerek pénzt utalnak egy külön, erre a célra létrehozott NATO-alapba. Fontos, hogy nem ők döntik el, pontosan mit vesznek, hanem a már jóváhagyott listából finanszíroznak. Így nincs alkudozás arról, hogy inkább erre adnék pénzt, arra nem, hanem minden befizetés ugyanazt a közös csomagot erősíti.
A beszerzés ezután az amerikai féllel fut végig, gyakran úgy, hogy a fegyverek már eleve Európában vannak, amerikai raktárakban vagy bázisokon. Ez az oka annak, hogy a PURL gyorsabb, mint a korábbi segélyezési formák: nem kell legyártani mindent, nem kell áthajóztatni az Atlanti-óceánon, hanem sok esetben heteken belül mozgásba kerül a szállítmány.
A program elindításakor a kitűzött cél az volt, hogy 2025 végéig összesen 5 milliárd dollár folyjon be a számlára, és ez majdnem össze is jött: december közepéig már több mint 4 milliárd dollárnyi felajánlást regisztráltak. A tervek szerint havi szinten nagyjából 1 milliárd dollár értékű támogatást tudnak így Ukrajnába irányítani.
Eddig közel húsz ország csatlakozott a PURL-hoz, köztük Németország, a skandináv és a balti államok, Hollandia, Belgium, Lengyelország, és most, december 31-én Románia is az említett 50 millió euróval.
Van azonban két NATO-tagállam, amely következetesen kívül marad: Magyarország és Szlovákia. A magyar kormány álláspontja szerint a PURL nem a békét szolgálja, hanem a háború elhúzódását. Orbán Viktor és Szijjártó Péter többször is arról beszéltek, hogy Budapest nem hajlandó részt venni Ukrajna fegyverkezésének finanszírozásában, mert szerintük ez ideológiailag és biztonságpolitikailag is szembemegy a magyar érdekekkel.
A magyar kormány kommunikációjában visszatérő elem, hogy a fegyverszállítások helyett közvetlen amerikai–orosz béketárgyalásokra lenne szükség, és hogy az ilyen programok valójában az amerikai hadiipar profitját növelik európai pénzből. Ennek jegyében Magyarország nemcsak a PURL-ból marad ki, hanem az Európai Unióban is rendszeresen blokkol vagy lassít hasonló, Ukrajnának szánt katonai segélycsomagokat.
