Mivel Vlagyimir Putyin eredményeinek listája szédítő ütemben bővül, így egy idő után újra szükségét érzem, hogy újra összefoglaljam. Íme:
– lerombolta Oroszország mint megbízható partner képét, Moszkvát ma már „a nagy Észak-Koreának” tekintik, vagy ami még rosszabb: kiszámíthatatlan agresszornak, amely megtámadja szomszédait, városokat rombol, embereket öl és háborús bűnöket követ el;
– megerősítette a NATO jelenlétét az orosz határon, jelképes erők helyett már a közép-európai szövetségesek területén is vannak igazán védekezni képes alakulatok;
– két rendkívül hatékony állammal, Finnországgal és Svédországgal bővül a NATO; így Oroszország stratégiai helyzete a Balti-tengeren és Skandináviában jelentősen gyengül, miközben a NATO jelentősen megerősödik a térségben;
– Putyin elvesztette politikai szövetségeseit Európában, csak bal és jobb oldali szélsőségesek maradtak;
– az ukránok úgy egyesültek, mint talán még soha a történelemben – abszolút lehetetlen, hogy Oroszország bármilyen politikai befolyását elfogadnák országukban. És ez az állapot hosszútávú lesz, legalább több generáción át tartó tart majd;
– az orosz agresszió miatt az európai államok jelentősen növelni kezdték katonai költségvetésüket és korszerűsíteni kezdték hadseregeiket; s ez nem csak az európai katonai hatalommá váló Lengyelországra vonatkozik, hanem például a korábban hezitáló Németországra is – a Nyugat katonailag erősebb lesz, Oroszország gyengébb;
– tömeges kivándorlás, a legképzettebb emberek kivonulása Oroszországból; Hatalmas emberi tőke pazarlása, több 100 ezer ember megy el (!!!), az átlagon felüli végzettséggel rendelkező szakértők elvándorlása hosszú távon pusztító hatással lesz az orosz gazdaság innovációjára és növekedésére; emellett Oroszország demográfiai hanyatlását is fokozza az emberek kivonulása, ahol évente több százezer fővel csökken a népesség.
– Európa megszabadul az Oroszországtól való energiafüggőségétől, és így Moszkva elveszíti az európai államokkal szembeni zsarolási potenciálját; eddig alapvető tényező volt az európai politikában és az orosz befolyás pillére, de néhány hónap múlva már a múlté lesz; az európaiak megértették, hogy nem függhetnek egy ellenséges államtól, és végül intézkedtek;
– elpusztította az orosz fegyveres erőket; először esett drámaian az orosz hadsereg presztízse, ami hosszú távon és a Közel-Keleten is negatív hatással lesz az orosz pozíciókra a Kaukázusban, Közép-Ázsiában; amit az oroszok két-három évtized alatt modernizáltak, azt gyorsan elpusztítják és elveszítik az ukrajnai harcokban, az orosz hadsereg sokkal gyengébb lesz ez után a háború után, egy generációval idősebb fegyverek és jelentősen korlátozott támadási potenciál marad benne;
– a szankciók miatt az orosz gazdaság radikálisan zuhan, s ami még fontosabb, Oroszország hosszú távon elveszíti know-how forrását, innovációs forrásait és általában a modernséghez szükséges szakértői és technológiai hátteret; ez legalább egy generációval visszaveti az országot: másodrendű ország lesz, minimális fejlődési potenciállal.
Röviden: Oroszország semmit sem nyert azzal, hogy megtámadta Ukrajnát, de sokat vesztett: hatalmat, presztízst, pozíciót, embereket, vagyont. Egyszóval: a jövőt.
Forrás: Újnépszabadság