Először vont el szerzett jogot a legfelsőbb bíróság, de nem biztos, hogy utoljára. A célkereszt máris átkerült a fogamzásgátlásra és a nemi kisebbségekre.
Abban a pillanatban, amikor az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága pénteken nyilvánosságra hozta a Mississippi abortusztörvényével kapcsolatos döntését, Kentucky, Louisiana és Dél-Dakota államokban tilossá vált a terhességmegszakítás. Ez úgy lehetséges, hogy előre bekészített, automatikusan életbe lépő törvényekkel vártak egy ilyen ítéletre. Missouri alig néhány percen belül követte őket, a kormányzónak ott ennyi idejébe telt aláírni a teljes abortusztilalmat hirdető törvényt. Alabamától Wisconsinig várhatóan még legalább húsz állam csatlakozik a konzervatív fordulathoz.
Korábban:
Még Trumpnak sem tetszik – Az amerikai legfelsőbb bíróság visszavonta saját 1973-as ítéletét és megszüntette a terhességmegszakításhoz való jog alkotmányos…
A gát tehát Mississippi 2018-as törvénye kapcsán szakadt át, amelyben a terhesség tizenötödik hetében szabták meg az abortusz határát. A legfelsőbb bíróság azonban nem érte be azzal, hogy ezt alkotmányosnak minősítse, hanem eltörölte azt az 1973-as precedenst, amely az alkotmány által védettnek nyilvánította a nők önrendelkezési jogát. Ezzel Amerika egy csapásra új jogi, társadalmi és politikai helyzetben találta magát.
Jogi értelemben a legfelsőbb bíróság visszaadta az egyes államok jogát az abortusz szabályozására. A külvilág gyakran elfelejti, hogy az USA 50 államból áll, amelyek számos kérdésben maguk szabályozzák az életet. A döntéssel elvben automatikusan életbe léptek az abortusszal kapcsolatban korábban meghozott, ám 1973-at követően figyelmen kívül hagyott helyi törvények, amelyek közül sok nem is a XX., hanem a XIX. században született. A helyzet azonban ennél is faramucibb, mert az ítélet arra hivatkozik, hogy az amúgy 1789-ben elfogadott és összesen 27 ponttal, utoljára 1992-ben kiegészített alkotmányban nem szerepel az abortusz engedélyezése, így azt nem illeti meg alkotmányos védelem.
Ezen logika alapján azonban egy sor, az alkotmány szelleméből származtatott jog is kétségessé válik, például a feketék egyenlősége, a vegyes házasság, az egynemű partnerrel létesített szexuális kapcsolat, nem beszélve az egyneműek házasságáról vagy örökbefogadási jogáról, amelyekről szintén nincs szó az alkotmányban. A legfelsőbb bíróság talán legradikálisabb tagja, Charles Thomas különvéleményében a szó szoros értelmében felhívta ezek ellenzőit, hogy indítsanak pereket, mert megnyílt az út. Jogászprofesszorok szerint Thomas ezzel megsértette a bírói etikát, mert maga invitált ügyeket, amelyekben aztán majd dönthet. A dilemma azonban kétségkívül fennáll, mivel egész jogi iskola alapul az alkotmány szövegének kizárólagosságán, miközben annak megfogalmazói nyilván nem láthatták évszázadokra előre azokat a folyamatokat, amelyeket az alaptörvénynek szabályoznia kell.
A terhességmegszakítások száma a 80-as évek óta folyamatosan csökkenő tendenciát mutatott, bár az utóbbi időben, feltehetően a Covid-19 járvány miatti gazdasági nehézségek miatt valamelyest ismét emelkedett. A nők önrendelkezési jogát támogató Guttmacher Intézet adatai szerint 2020-ban valamivel több, mint 930 ezer terhességet szakítottak meg az egészségügyi intézmények közreműködésével. A valós szám ennél nyilván magasabb. Ugyanakkor az esetek többsége már nem „klasszikus”, azaz művi, hanem gyógyszeres abortusz.
Az amerikai nők nem egészen fele él az abortuszt tiltó vagy szigorúan korlátozó, illetve erre készülő államokban. Az egyik konzervatív legfelsőbb bírósági tag, Brett Kavanaugh különvéleményében hangsúlyozta, hogy nem kívánják megnehezíteni az ő átutazásukat azokba az államokba, ahol törvényes marad a beavatkozás. Ez azonban egyelőre nem több szerény óhajnál, miközben több államban pont erre készül a jobboldali törvényhozási többség. Szociológusok és jogvédők szerint azonban a terhességmegszakítás pont a szegény és kisebbségi családokban a gyakoribb, ezeknek a nőknek, főleg azoknak a fiataloknak, akik még nem is dolgoznak, nem lesz sok esélyük több száz kilométert utazni a legközelebbi szakklinikára. A nem kívánt gyermek pedig többnyire elveszi a társadalmi felzárkózás amúgy is csekély lehetőségét.
Joe Biden államfő és a képviselőházi elnök Nancy Pelosi azonnal politikai síkra terelték a kérdést: felszólították a polgárokat, hogy az őszi „félidős” választásokon szavazzanak a nők jogait támogató – azaz a Demokrata Párt – jelöltjeire, különben végleg búcsút mondhatnak a szabad önrendelkezésnek. A Republikánus Pártban valóban vannak, akik teljes, minden államra kötelező abortusztilalmat akarnának bevezetni. Például Mike Pence volt alelnök, aki feltehetően indul a következő elnökválasztáson. A józanabb szárny egyelőre a terhesség 15. hetében szabná meg az abortusz határát, ami nagyjából megegyezik az európai felfogással. Azonban ha 2024-ben a Fehér Ház és a teljes törvényhozás is a jobboldal kezére kerül, eddig elképzelhetetlen helyzet alakulhat ki. Bár elképzelni már sok mindent sikerült, ott van például Margaret Atwood kanadai írónő egy nőellenes, fundamentalista keresztény államról szóló regénye, A szolgálólány meséje…
Megjelent a Népszava Külföld rovatában 2022. június 26-án.
