Véletlenül elibém került tegnap az orbántévé egyik egy perc gyűlölete, ami mindig gyomorszorító-hányingeres élményt ad az embernek. Sok más érdekesség mellett az is elhangzott ott alátámasztva egy bazi nagy felirattal, hogy holnap – azaz máma – az egész világ a békemenetre figyel majd. S mintha Rákay Fülöp hajdani számolási készsége éledt volna újjá, már előre rögzítették, hogy milliós tömeg lesz azon.
Így kell ezt, hogy vita ne legyen utóbb sem, már most elmondhatjuk a végeredményt, miszerint egy, kettő, sokmillió ember ment ki a szigetre Ukrajna vereségéért, s ami ezzel egyet jelent, Orbán győzelméért demonstrálni, amit az egész világ szájtátva figyelt a Holdról, mert onnan is látszott. Hatalmas tanúságtétel ez az oroszok mellett, s ha a glóbusz valóban másra sem tud gondolni ma, mint erre, akkor nekik is garantált lesz a rosszullét.
Megfekszi ez az ország a Földanya gyomrát, mint ahogyan az is érdekes lesz, hogyan fog kinézni a helyszín a szeánsz után, ahol – mint korábban kiderült, de nagy volt az izgalom miatta – maga a kedves vezető is szólásra emelkedik, s ha jól felkészülnek, még stokit sem kell vinnie magával, és az élet szép lesz. Az ünnepségsorozat azonban már tegnap megkezdődött, amikor egyetlenünk születése napja volt emlékező szentmisével.
De nem is igazán a mise ténye, hanem az indoklása az érdekes, mert a celebráló szent ember szerint „Orbán Viktor Isten ajándéka, aki fáklyaként jeleníti meg a világ világosságát”. Ezért nekem kellene elnézést kérnem, de mégsem teszem, csak a barlangból nézem a hosszú esőt, hogy mi van itt. Hová jutott ez az ország, hogy már arra sem kell venni a fáradságot, hogy megmutassam a félelmetes hasonlóságot a széljobb és szélbal efféle mintáival.
Mert minek. Látjuk a nívót és az indíttatást, és ugyanez a hevület viszi ki a népeket a békemenetre is, illetve a hírek szerint a kötelező jelleg, amit mindenféle hivatalokban írtak elő az ott dolgozóknak a hírek szerint. Viszont semmit nem szabad a véletlenre bízni, és erre valók a buszok. Megszoktuk már, hogy ilyentájt ezek árasztják el a bűnös fővárost, hordva a klakőröket meg az alavju népeket, de kezd megkopni a varázs.
Mert és ugyanis mint hírül vettük, nagyváradi magyarokat toboroznak a Facebookon békemenetre utazni, akik, ha vállalják a jövetelt, potom százötven lejért (uszkve tizenegyezer forint) indulhatnak Budapestre azzal a csábítással, hogy „egymillió magyar lesz ott a Békemeneten, sőt, láthatja Orbán Viktort is, ami annyira felemelő, összekovácsoló érzés lesz, hogy soha nem fogja elfelejteni”. – Nyilván. Tesszük hozzá mi.
De nem is ez az érdekes igazán, hanem, hogy csupán egy tizennyolc személyes kisbusz indul onnan a távolról, s ez is pénzért, amikor régebben állítólag ingyenbe’ volt, és akkor három nagy jármű is megtelt. Most nem tudjuk, hogy a varázs kopott meg, vagy az ingyenesség volt régebben annyira csábító, de ezek szerint ez már nem a régi diadalmas idők. Hogy amúgy milyenek, az majd kiderül a Holdról nézve az egész világ számára.
Hogy Orbán mit fog delirálni, az érdektelen, illetve nagy százalékban előre el is lehetne mondani, így az állapítható meg, hogy ez a menet nem azért van, hogy a tömeg útmutatást kapjon a világ dolgairól, mert Orbántól ilyenre nem is nagyon számíthatna. Hanem azért, hogy lássa őtet, és elaléljon a boldogságtól meg a földöntúli élménytől. S ha korábban arra utaltunk, ez a vezér részéről rossz emlékeket idéz, akkor mit mondjunk a közönségről.
Igazából semmit sem. Túl vagyunk már minden jón és rosszon, egy kis személyi kultusz nekünk nem oszt és nem szoroz, mert, mint említettük, a barlangból nézzük a hosszú esőt jóiedeje már. Innen látjuk azt a képet is, amit közzétettünk, s amely idillt a kis csokorral és bájos vigyorral születésnapja alkalmából osztott meg a kedves vezető, de ami itt nem látszik, ott viszont igen, van rajta egy felirat. Ilyen freudos ez is.
„Köszönöm mindenkinek, de leginkább annak, aki elvisel!” – ez áll a képen nagy bötűkkel, s bár a szándék nem ez volt, így sikerült: mintha öntől kérne elnézést a kedves vezető, aki a létezését immár több mint hatvan éve elviseli, és tizennégy éve viszont hatványozottan, hogy bele tetszik gebedni. És voltaképp erről volna szó, hogy meddig tetszik még jámbor jószágként elviselni ezt, ez, ami érdekes, és ez a bizonytalan. Minden másra ott van a MasterCard.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. június 1-jén.
