Szomorú napra ébredtünk Buddhában testvéreim, mától nem miniszterünk nekünk többet Varga Judit. Pedig milyen élénken emlékszünk az uszkve négy évvel ezelőtti napra, amikor Orbán méltóságos úr fogadta őt legbelső köreiben, mindkettejük
kezében pohárka pezsgő, és szerelmetes szemekkel koccintottak a fényes jövőre, ami rájuk vár. Mireánk viszont egyáltalán nem, mert ez nem volt benne a szerződésükben.
Nem azért fogadta hű szolgálatra Vargát életünk egyetlen értelme, hogy népéért, hanem hogy kizárólag őérette dolgozzon, hivatalosan az volt a feladat, hogy védje nagyurunk termetes seggét az ellenséges Brüsszellel szemben.
Ezért nem kellett volna igazságügyesnek lennie. Viszont mindez rányomta bélyegét működésére, ami az volt, hogy négy éven át kitartóan kereste a jogállam fogalmát, és úgy kell most távoznia, hogy nagy valószínűséggel nem találta meg.
Minden ilyen lelépés fájdalmas, hiszen nem szórakoztat tovább minket, nem cseszi szét az agyunkat, mindenképp eseménytelenebbek lesznek a napjaink. Cövek volt Varga Judit, útjelző pózna a NER aljasságában, s így négy év után, amikor őt, mint bábut, a
gazda tovább toszta az élet tengerén, azért csak megkérdjük, akárha Brian élete, mit adott nekünk Varga Judit?
S mit az országnak a hegedűszón túl, miért szólították föl, hogy mondjon le önként, és mi lesz majd utána, azaz ma? Ez utóbbi az egyszerűbb feladat, mert változni semmi nem fog, ugyanis a NER csak olyan, hogy teljesen mindegy, ki, hol és miért miniszter, szava és hatalma nincs fikarcnyi sem, akárki van akárhol a sakktáblán, csak Orbán beszélő szája ő. Más szemszögből a seggéből lógó csimbók, ilyképp, hogy hegedül- e, dekázik-e, az olyan csak, mint hab a tortán, a filozófia szempontjából árnykép a falon, orbis pictus, azaz festett világ.
S hogy ne kelljen könnyeket morzsolnunk, mert Varga lelép, slágvortokban nézzük dicstelen tetteit.
Varga Judit nő, legalábbis ránézésre, így amikor meghallgatta a bizottság kinevezése előtt, már akkor egészen érdekes volt, hogy azt fejtegette, a nők egyenjogúságáról szóló Isztambuli egyezmény politikai hiszti, tehát már ekkor fölhúzta a gatyát, ami végig rajta is maradt, és ez a bizottságnak tetszett nagyon.
Kinevezték tehát a gatyájában, és már rögtön ezután megütötte az alaphangot, miszerint elfogadhatatlan, hogy az Unió jogállamisági feltételekhez köti a pénzek kifizetését, és ez volt az a vezérmotívum, ami minden ténykedését meghatározta
aztán. Ha úgy tetszik, innentől annak szentelte életét, hogy a definíciót megtalálja.
De négy év alatt sem sikerült neki, mint ahogyan négy év alatt az igazságügy terén sem tett le az asztalra úgyszólván semmit, viszont számos olyan történet hőse lett, ami miatt
szerencsésebb vidékeken egyesével is elzavarták volna. Ő azonban csak dekázgatott és hegedülgetett tovább rendületlenül és zavartalanul.
Ott volt a CSOK-ból felújított nyaraló, amit először tagadott, majd mégis visszafizette a
pénzt, ott volt a Pegasus-botrány és a Völlner-ügy. Minden, mintha meg sem történt volna, Varga Judit csöndben és mozdulatlanul ült a helyén, illetve hangos volt nagyon, amikor az Uniót kellett szidni a jogállamot keresve.
Innen nézvést érdekes a tegnap fájdalmas búcsúzása, mikor is világgá kürtölte az újabb nyomorát, miszerint „A mai nappal egy korszak véget ér. Életem egyik legmeghatározóbb élménye volt az Igazságügyi Minisztériumban megélt idő. Büszkeséggel, köszönettel és örök hálával gondolok munkatársaimra. Holnap egy másik, kihívásokat és sikereket ígérő világ kezdődik el. Köszönök mindent!” – Van mit, Jucus, legfőképp azt, hogy nem a rácsok mögé vonulsz pihengetni, hanem távoli vidékekre,
ahol lehet folytatni azt, amit eddig is csináltál, a Brüsszel elleni szélmalomharcot. Mert az új feladat is ez.
Varga Judit Fidesz EP-listavezető lesz. Illetve lett mától az, tehát semmi olyat nem fog tenni, mint amit eddig ne tett volna, azzal a különbséggel, hogy nem egy ország, hanem egy párt – a Fidesz – nevében fog okádni, tehát a szégyen, amit generál, ezen túl rájuk fog visszahullani kizárólag. Nem lesz nekünk ettől sem jobb, sem rosszabb.
Annyi hasznunk akad azért, hogy ritkábban kell az ökörségeit hallgatni, de, ha belegondolunk, ez sem semmi, sőt, egyenesen felemelő kilátás.
Mit adott hát nekünk Varga Judit? Az ég egy világon semmit. Néhány löketet a gyomorfekélyhez, mert azt be kell látnunk, hülyébb minisztere már volt Orbánnak. Viszont aljasabb nem nagyon.
Címkép: Pápai Gábor rajza
Forrás: Újnépszabadság
